szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Einstein ötlete segített bonni csillagászoknak abban, hogy az univerzum legtávolibb vízmolekuláira bukkanjanak, tőlünk csaknem 11 milliárd fényévre. A Nature-ben publikált felfedezés bizonyítja, hogy ezerszer gyorsabban tudunk rábukkanni a potenciális élet nyomaira, a víz pedig gyakori jelenség volt az univerzum korai időszakában, írja a Wired.

A bonni Max-Planck rádiócsillagászai intézet dolgozói az effelsbergi 100 méteres rádióteleszkóp és az új-mexikói VLA segítségével észlelték a vízmolekulákat az MG J0414+0534 galaxisban. A csillagászok úgy vélik, a vízmolekulák a galaxis középpontjának közelében találhatóak, ahol egy szupermasszív fekete lyuk az általa elnyelt anyag hatására sugárzást bocsát ki. A vízmolekulák a fekete lyuk által "elfogyasztott" gáz- és porfelhőkben vannak és a rádióhullámokat felerősítik egy bizonyos frekvenciatartományban.

Violette Impellizzeri, az intézet csillagásza szerint ezt a felfedezést csak egy ún. gravitációs lencsével fedezhették fel. A lencse alapjául szolgáló trükkről Einstein spekulált még korábban: eszerint ha a Földről egy távoli objektumot akarunk megfigyelni úgy, hogy egy galaxis eltakarja azt, akkor a galaxis elhajlítja a mögötte lévő objektum fényét és így több, kvázi nagyított képet tudunk érzékelni.

Impellizzeri elmondása szerint a kozmikus teleszkóp segítségével ezredrészére rövidült az az idő, ami alatt víz nyomait érzékelhetjük távoli galaxisokban. A Nature magazinban publikált tanulmányban a csillagászok azt állítják: a víz létéhez szükséges feltételek már az ősrobbanás után 2.5 milliárd évvel megvoltak.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!