Az EJC Európai Újságíróközpont által szervezett Interfacing Innovation 2009 konferencia egyik fő témája, az innovációs újságírás (egyszerűsített rövidítésével InJo) egyfajta hipermodern városi legenda: sokan hallottak róla, rengeteget beszélnek róla, de nehéz szemtől szemben megállni vele, mert nem tudjuk, miről is van szó igazából. Az esemény három napja alatt új módszerű oktatásról, vállalkozóképzésről, újságírásról, vállalkozásról, az európai vállalkozói és gazdasági öntudat erősítéséről váltakoznak az előadások, az innovációs újságírók szerepe pedig már az első nap délutánján ívfénnyel világít: figyelemmunkás mindenki, aki az innovációs gazdaságban érintett.

Újságírók, PR-osok, lobbizók és marketingesek százaiból vagy ezreiből épül fel egy kommunikációs rendszer, amennyire eddig az újságírás volt a demokratikus társadalom kulcsa, annyira kell profi módon figyelmet generálni az innováció terén. A rendezvény szervezői olyan oldalakon találják a kiforrott innovációs cikkeket, mint a TechCrunch vagy a VentureBeat - aki egy kicsit is érintett az IT-szektorban, már értheti: gyakorlatilag üzleti újságírásról van szó, régóta szem előtt lévő zsáner tehát, új külcsínnel. David Nordfors, az amerikai Stanford Egyetem VINNOVA nevű InJo Kutatóközpontjának igazgatója egy májusi interjújában már pontosabban céloz: szerinte az innovációs újságcikkek azt fedik le, hogyan alakulnak át az ötletek új társadalmi értékekké, egyúttal milyen az innovációs ökoszisztéma. Akármennyire is fájó pont, spanyolviaszról van szó.

Amennyire légbőlkapott az InJo, annyira erőteljesen zajlanak a prezentációk arról a koncepcióról, amely a kreaitivitás és innováció évében az európai ötletpotenciált akarja monetizálni. Európa gyalázatosan teljesít Amerikához vagy Ázsiához képest az innovációs életben, nyilatkozza Martin Schuurmans, az EIT (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) elnöke, úgyhogy ideje véleménye szerint katalizálni az érintetteket: a KIC (knowledge and innovation community) mozaikszóval jelzett kollaboratív közösségek az EU szerint ötvözik majd a vállalkozási képzést az üzleti hozzáállással, a technológiai fejlesztésekkel, a kutatással. Így vélhetően az ötletgazdák mellett olyan vállalkozók is megjelenhetnek az elkövetkező években a tagországokban, akik társadalmi változásokat is előidézhetnek.

A KIC-ek, Schuurmans és az előadók reményei szerint az innovációs lánc minden elemét átfogják majd az ötletgazdák oktatásától a gazdasági eredményig: a várhatóan 7-15 éves élettartamra tervezett közösségek évi 50-100 millió eurós büdzséből gazdálkodhatnak, aminek egynegyedét az EIT  állja, a további háromnegyedet a KIC tagjainak kell beszerezniük támogatási alapoktól, privát befektetőktől vagy más európai pályázati pénzekből. A támogatott projektek természetesen egybevágnak az aktuális társadalmi trendekkel: fenntartható energiaforrásokkal, egészségüggyel, élelmiszeriparral, klímaváltozással - a beadott pályázatokból év végéig kettő, legfeljebb három támogatandót választanak ki - a végső leadási határidő augusztus 27.
 
Derültséget keltett Schuurmans bejelentése a pályázati anyagok hosszával kapcsolatban: a dokumentumokat weben keresztül lehet majd feltölteni, a 40 oldalnál hosszabbakat a rendszer pedig automatikusan visszautasítja. A KIC koncepciója azonban nem támogatja a garázsfejlesztőket, azok ugyanis nem kompatibilisek Brüsszellel, mondta az EIT igazgatója, szerinte interdiszciplináris, ambíciózus megoldásokra van szükség.

Ami a kreativitást, az innováció alapját illeti, másféleképpen nyilatkozik Damini Kumar EU-nagykövet: véleménye szerint az oktatási hibák a kulturális akadályokból, a környezetből fakadó, érzelmi vagy intellektuális határok miatt adódnak, a gyermekeket ugyanis sok esetben elbátortalanítják, nem engedik őket a hagyományostól eltérő megközelítések kipróbálásra. Véleménye egybevág a (konferencián nem résztvevő) brit Sir Ken Robinson véleményével, akinek amerikai előadása (lásd a videót) húsz percben tökéletesen összefoglalja a konferencia számos előadását. Hozzá hasonlóan nyilatkozott a témában Erik Spiekermann designer és tipográfus is, aki szerint tíz éve még designnak hívták azt, amit most az EU-ban innovációnak gondolnak. Véleménye szerint a kreativitás és az innováció egyszerű szabályokon alapul: sokat kell kérdeznünk, közelebbről kell megvizsgálnunk dolgokat, mint azt elvárnák tőlünk, üssük bele az orrunkat abba, amibe nem kéne, dolgozzunk többet, mint amennyit elvárnánk tőlünk - és mindeközben próbáljuk meg a legjobban érezni magunkat.