Lilianne Mujica-Parodi, a new yorki Stony Brook Egyetem kutatója és kollégái újonc ejtőernyős tandemugrók verejtékét gyűjtötték össze, majd mindezt olyan önkéntesekkel szagoltatták meg, akiknek agyát fMRI-szkennerekkel figyelték a vizsgálat ideje alatt. Az önkéntesek nem tudták, mit szagolnak, de mindkét vizsgálati csoport esetében az amygdala fokozott működését figyelték meg: ez az agy azon terüete, ami többek között az érzelmek feldolgozásáért is felelős. A stresszmentes helyzetben gyűjtött izzadság ettől eltérően nem fokozta az amygdala működését. A "stresszizzadság" ugyanakkor láthatóan fokozta az önkéntesek veszélyérzetét is: 43 százalékkal pontosabban ítélték meg, hogy a nekik mutatott arc semleges, avagy fenyegetést jelent-e.

Mivel Mujica-Parodi és társai az izzadságot és nem annak komponenseit vizsgálták, ez még nem egyértelmű bizonyíték az "emberi feromonok" létezésére, állítja a New Scientist kérdésére Johan Lundstrom, a Monell Chemical Senses Center feromonkutatója. A kutatók véleménye szerint az androsztadienon nevű szteroid a kulcsvegyület és ezt tervezik szintetizálni. A kutatók tisztában vannak azzal, hogy kísérletüket felelőtlennek és etikátlannak fogja tartani a tudományos élet, elvégre is olyan vegyületet akarnak előállítani, ami félelmet kelthet bárkiben. A csoport kezdeti kutatásait, mutat rá a cikk, mégis az amerikai katonaság támogatta.

A kutatók úgy vélik, ha az androsztadienon tényleg képes félelmet kelteni bennünk, akkor ezt felhasználva megérthetjük, hogyan működik a félelem zárt helyeken: repülőkön, liftekben, börtönökben, tengeralattjárókban, illetve stresszes munkákra és helyzetekre is lehetne trenírozni embereket ennek segítségével, valamint stimulánsként is használható, ugyanis az ébrenlétet, valamint a veszélyhelyzetet is fokozza.

Szkeptikus a témával kapcsolatban Simon Wessely, a King's College London katonai egészségügyi kutatóközpontjának pszichológus, aki szerint a vegyület nagyobb tömegben sem lenne képes tömeghisztériát kelteni. Véleménye szerint a félelem hiába biológiai alapú, ha a félelem billenőpontja az, hogy miként értékelünk egy adott helyzetet magunkban és ha nincs kiváltó oka a rettegésnek, akkor nem is fogunk így viselkedni.