Egy hónapja publikált Eltűnhet életünkből a kézírás című anyagunkban azt vizsgáltuk, mi a világban a kéz- és folyóírás szerepe. A Time magazin amerikai helyzetre vonatkozó témaindító cikke - amit gyakorlatilag úgy summázhatunk: a világból eltűnik a kézírás, úgyis mindannyian gépelünk - Magyarországon teljesen más konklúziókhoz vezetett. Nem kell sokat belelátnunk abba a ténybe, hogy minden generációnak más írásképe van, hiszen az írásreformoknak köszönhetően a fiatalok teljesen másképpen tanulnak meg írni, nem is írnak annyit, más tempóba nőnek bele, ennek köszönhetően máshogy gondolkodnak, nagyobb (és másabb) információéhségük van, ezen trendekre pedig sokkal nehezebb reagálni a jelenlegi oktatásügyi rendszerben.

Tactus: bármi elhelyezhető Art Lebedev elhíresült billentyűzetén

Korábbi cikkünkben Dr. Szidnai László íráspszichológus és igazságügyi szakértő azt nyilatkozta: szerencsésebb lenne, ha a gyerekek olyan magyar billentyűzetkiosztásban tanulnának gépelni, ami nem csupán kényelmes és ergonomikus a kéznek, hanem a magyar nyelv jellegzetességeit is figyelembeveszi. Véleményében a "jobb" gépeléssel kapcsolatban gyakran megemlített alapelvek hangzanak fel újra: gépelnünk megfelelő pozícióban, jó technikával kell, ergonomikus eszközön, anyanyelvünkre (illetve az általunk használt nyelvre) optimalizált billentyűzetkiosztást használva.

QWERTY, QWERTZ, AZERTY

A kódszerű elnevezések a felső betűsor első hat betűjéből állnak össze. A magyar kiosztás a QWERTZ típusba tartozik, amit főként Németországban és Közép-Európában használnak. Az AZERTY Franciaországban, Belgiumban és egyes afrikai országokban használatos. Olaszországban hódít a QZERTY, a világ többi, latin ábécét használó részén pedig főként a QWERTY használatos.

Ha kérdéses is, hogy miért nem jó az a sebesség, amivel nap mint nap gépeljük leveleinket, cikkeinket, jelentéseinket vagy dolgozatainkat, az mindenesetre biztos, hogy a világ szabványos billentyűzete, a QWERTY akkor pattant ki Christopher Latham Sholes feltaláló agyából, amikor az amerikai szedőknek igazi áttörésre volt szükségük az akkori szedőgépek mellett, ezt Sholes meg is adta nekik egy továbbfejlesztett írógéppel, aminek szabadalmát aztán a később fegyvergyártó céggé avanzsált Remingtonnak adott el 12 ezer dollárért, 1874-ben. Azóta elment két világháború, két generációnyi internet, a magyar internetezők (korábban pedig az írógépek birtokosai) még mindig az angolból "átmagyarított" billentyűzetet használják. Az ékezetes magánhangzók torlódása miatt ugyan számos írójel leszorult a billentyűkről, de azokat az átlagfelhasználók úgysem használják, az emiatt frusztrált programozók pedig úgyis kitalálnak maguknak valamilyen köztes megoldást. A probléma így, az átlagfelhasználó szempontjából nézve maximum csak annyi lehet, hogy nem tudunk olyan gyorsan gépelni, amilyen gyorsan lehetne, az élet azonban hosszú távon azt bizonyítja, hogy amit le akarunk gépelni, azt úgyis legépeljük, bármilyen lassan vagy gyorsan is tesszük azt.

Dvorak: az ilyen billentyűzet felett kevesebbet mozognak ujjaink. Sokkal.

Tovább bonyolítja az esetleges átállást a tény, hogy a latin ábécéhez használt billentyűzeteken gyakorlatilag egyeduralkodó a QWERTY (illetve az ebből kialakult verziók), az iskolákban sem tanítanak általában mást, a diákokban akár még az iskola előtt is sokkal jobban berögződnek a szabványbillentyűkhöz tartozó mozdulatok, valamint egy adott idő után kifejezetten nehéz egy más kiosztásra való áttérés. Így gyakorlatilag bármely megoldás, ami gyorsabb és ergonomikusabb gépelést ígér, legfeljebb csak a gyors- és gépírók számára jelenthet igazi vagy legalábbis megfontolandó alternatívát.

Tanítandó példája a sikertelen áttörési kísérletnek az 1936-ban szabadalmaztatott, August Dvorak oktatásügyi pszichológusról elnevezett Dvorak (más néven DSK, Dvorak Simplified Keyboard) billentyűzetkiosztás, aminek nem csak a lentebb megtekinthető korabeli "promóciós videója" okozhatott rémületet, hanem az a tény is, hogy a negyvenes években meglehetősen költséges lett volna teljesen más billentyűzetkiosztású írógépekkel lecserélni a hagyományos változatokat - míg ezt mostanában erőfeszítés nélkül megtehetjük a Windowsban vagy éppenséggel valamilyen billentyűzetváltoztató mapper program segítségével. A fogyasztói ellenállás mindenképpen gátolja az innovációt, a QWERTY felváltására tett ígéretek pedig sorra bebuktak: még a Dvoraknál is kevesebben használják az XPeRT vagy Colemak kiosztásokat. Nem terjedtek el széles körben az olyan, tetszőlegesen konfigurálható gombokkal felszerelt billentyűzetek sem, mint a DX1 vagy a Maltron, a hasonló fejlesztések csúcsának tekinthető Art Lebedev-billentyűzetekre pedig nem csak kicsi a kereslet, hanem az átlagfelhasználható meg sem engedheti magának ezeket.

Hiába tehet meg töredéknyi kilométert a profi gépíró keze a Dvorak billentyűzetkiosztás felett, a fenti videó garantáltan nem ragadná meg egy átlagfelhasználó figyelmét. Hetven éve sem tette.
Mérsékelt lelkesedés fogadta az IBM által fejlesztett SHARK (Shorthand-Aided Rapid Keyboarding) technológiát is, amely érintőképernyős készülékekre lett kifejlesztve: az ilyen telefonok képernyőjén megjelenő virtuális billentyűzeten nem kell egyesével megnyomni a gombokat, hanem a betűkön kell végighúznunk ujjunkat (vagy egy érintőpálcát), a program pedig felismeri (de legalábbis valószínűsíti), hogy az adott mintázathoz melyik szó tartozhat. A tesztek szerint 60-70 szót lehet így leírni percenként, a megoldás pedig gyorsabb és hatékonyabb annál, mint ahogyan most pötyögjük be készülékeinkbe mondatainkat. A QWERTY billentyűzet azonban ebben a kísérletben is toronymagasan vezet: a tesztszöveget majdnem 23 másodperc alatt gépelték le, még egy iPhone-ba ugyanezt a szöveget 65.8 másodperc alatt sikerült bevinni, a SHARK-technológiával pedig 121.7 másodpercre volt szükség.


Hiába vezet tehát megingathatatlanul a szabványbillentyűzet a beviteli eszközök között, a lehetséges alternatívák fejlesztése egy pillanatig sem áll meg. A gondolattal működő irányítórendszerek 2009 karácsonyi időszakára prognosztizált megjelenése nem csupán a szórakoztatóiparba hozhat új megoldásokat: a lenti videóban megtekinthetjük, hogyan tudunk gépelni kéz és ujjak nélkül, csak gondolataink és fókuszunk segítségével. Mindez egybevág például azon kísérletekkel, amelyeket a Magyar Bliss Alapítvány Segítő Kommunikáció és Módszertani Központja végez: a beszédképtelen, általában kerekesszékes fiatalok fej-, illetve szemmozgatás segítségével tudnak szöveget bevinni, mindezt egy prediktív szövegértelmező rendszer segíti. (Az agy-számítógép interfészek már jelen pillanatban is megvásárolhatóak.)


Az innovációs bukások nem minden esetben vezethetőek vissza arra, hogy az emberek ne tudnának átszokni más jellegű billentyűzetre vagy beviteli eszközre. Ugyanolyan problémára vezethetőek  ugyanis vissza mind az érintőképernyős készülékek, a lézerrel tetszőleges felületre kivetített lézeres billentyűzetek, illetve egy bizonyos százalékban a gondolati irányítók is: hiányzik belőlük a taktilis visszajelzés, nem érezzük azt, amit egy billentyű megütésekor, agyunk nem kap megfelelő visszajelzést, sokan nem is gépelünk biztosan ilyen esetekben.