Petr Janata, a Kaliforniai Egyetem kutatója és társai azt vizsgálták, hogy az egyes zeneszámok milyen emlékeket keltenek a mai egyetemistákban. 329 diáknak mutattak fejenként harminc számot abból az időszakból, amikor 7-19 évesek voltak. A diákoknak minden egyes számnál le kellett írniuk, mennyire ismerős, kedvelik-e vagy sem, illetve válaszolniuk kellett arra, hogy a zene felidéz-e bármilyen emléket és miről - emberről, helyről vagy eseményről -, valamint milyen szavak jutnak eszükbe az egyes emlékekkel kapcsolatban. (A kísérlet során felhasznált zenék az egyes év száz legnépszerűbb pop, illetve R&B slágerei közül kerültek ki.)

Az egyetemisták általában a számok felét ismerték fel és minél ismerősebb volt számukra egy-egy szám, annál erősebb volt a felidézett emlékek erőssége is - összességében a zenék 30 százaléka ébresztett a hallgatókban emlékeket. Az életkor nem volt befolyásoló tényező - az a szám, amit hétévesen hallgattak, ugyanolyan eséllyel idézhetett fel emléket, mint az, amit tizenhét évesen ismertek meg. A kellemesnek ítélt számok nagyobb eséllyel idéztek fel emlékeket, mint a nem kellemesek, a kutatók viszont további vizsgálatokat szánnának annak megállapítására, hogy kedvenc számaink idézik-e fel az emlékeket, vagy az emlékek miatt válnak-e egyes zenék nagyobb favoritokká a többinél. A kutatók szerint érdemes lenne azt is megnézni, hogy a más forrásokból - például képek vagy szavak által felidézett - származó emlékek mikkel kapcsolatosak - a zenei emlékek nagy része ugyanis tánccal vagy autókkal kapcsolatos.

Janata már korábban is végzett kutatásokat a témában a New Hampshire-i Dartmouth Egyetem kutatójaként, és azt állítja: a homlok mögött meghúzódó régió, a rosztromediális prefrontális agykéreg a zenei hangzást dolgozza fel, ugyanakkor az érvelés és az emlékek felidézése közben is aktív, valamint az érzelmi és nem érzelmi információk közti kapcsolatért felelős többek között - eredményeik pedig azt mutatják, szoros kapcsolat van a zene, az érzelmek és az agy között.