A memrisztorokat, illetve memória-ellenállásokat 1971-ben találta fel Leon O. Chua, a kaliforniai egyetemen, Berkeley-ben dolgozó elektromérnök. Működésbe azonban csak 2008-ban léptek először, amikor a HP laboratóriumában kutatni kezdték őket.

A memrisztorok egyszerűbbek, mint a mai félvezető tranzisztorok, és áram nélkül is képesek információkat tárolni. Erről a Nature tudományos folyóiratban számoltak be a kutatók.

A memrisztorok egyaránt használhatók adatfeldolgozáshoz és adattároláshoz. A HP szakértői korábban már publikálták eredményeiket a The Proceedings of the National Academy of Sciences  című tudományos lapban. Ez a közlemény arról számolt be, hogy új módszert találtak az adatok tárolására és előhívására, visszanyerésére, méghozzá egy hatalmas, háromdimenziós memrisztor-elrendezés segítségével.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi kétdimenziós kapcsolati hálók helyett még tömörebb, háromdimenziós elrendezések jöhetnek létre, így kisebb helyen elférő chipek gyárthatók. Chua szerint a memrisztor alapú rendszerek jobban illeszkednek az analóg számítástechnikához, amelynek lényege a biológiai agyhoz hasonló működés. Szerinte az emberi agy is memrisztorokból áll.

A New York Times hangsúlyozza, hogy a HP kutatásai más irányba haladnak, mint a többi cég új chip-fejlesztései, így például az IBM és az Intel által kutatott phase-change (fázisváltó) memóriákkal szemben egészen új más szisztémát használ a Hewlett-Packard.