A kutatót az MI5, a brit titkosszolgálat gyanúsította meg - az ezekről szóló dokumentumokat most hozták nyilvánosságra Nagy-Britanniában. Wilkins után azért vizsgálódtak a brit elhárítás emberei, mert azt feltételezték, atomtitkokat szivárogtatott ki az oroszoknak.

Wilkins a DNS-kutatásban játszott szerepéért kapott Nobel-díjat – írja róla a brit lap, a Guardian.

Watson, Wilkins és a kettős spirál

Wilkinsről és kutatásairól részletesen ír a DNS egyik felfedezője, az amerikai James Watson a Kettős spirál című könyvében. E könyv miatt a Watson komoly vitába keveredett a brit Francis Crick-kel, a másik felfedezővel. Bár Wilkins is velük kapott Nobel-díjat, ő inkább fizikai alapkutatásokat végzett, a kettős spirált Watson és Crick nevéhez kötik inkább a tudománytörténészek. Watson visszaemlékezésében viszont nemcsak Wilkinst emeli ki, hanem különösen hangsúlyozza a rendkívül tehetséges kutatónő, Rosalind Franklin előkészítő szerepét a DNS kettős spirális szerkezetének felderítésében. Franklin azonban - talán a túlzott sugárterhelés miatt, amelyet röntgenes vizsgálatai közben kaphatott - súlyos rákbetegségben elhunyt, mielőtt a tudományos világ legnagyobb elismerését, a Nobel-díjat ő is megkaphatta volna.

Wilkins (1916-2004), aki fizikus volt szintén röntgenkristallográfiai kutatásokat végzett, a cambridge-i kutatócsoporthoz később csatlakozó Franklinhez hasonlóan. A DNS-kutatást Wilkins és Franklin kutatásai alapozták meg, amelyeket Crick és Watson fejlesztett tovább. Crick, Watson és Wilkins 1962-ben meg is kapták a Nobel-díjat, Franklin azonban ezt már nem érhette meg: 1958-ban halt meg.

Watson, a DNS egyik felfedezője egyébként így ír könyvében Wilkinsről: „Elsőként Wilkins hozott izgalomba a DNS-sel kapcsolatos röntgenvizsgálattal. Nápolyban történt a dolog. Egy kisebb tudományos találkozót rendeztek itt 1951 tavaszán, az élő sejtben található óriásmolekulák szerkezetéről. Francis Cricknek a létezéséről sem tudtam akkor.” Watson később leírja, hogy Wilkins egy röntgendiffrakciós képet mutatott be a nápolyi tanácskozáson, amely akár egy kristályos anyag képe is lehetett. Wilkins akkori beszéde szerint ha megismerik a DNS szerkezetét, akkor közelebb kerületnek a génműködés megértéhez. Ez később igaznak is bizonyult, éppen Watson és Crick felfedezése nyomán.

A most nyilvánosságra hozott dokumentumok

Wilkins most nem a DNS-kutatás miatt került reflektorfénybe: azt feltételezte róla az MI5, hogy amerikai atomtitkokat adhatott ki az oroszoknak a hidegháború idején. 

A brit Nemzeti Levéltár (National Archives) frissen napvilágot látott adatai szerint az új-zélandi születésű Maurice Wilkins a második világháború idején a Manhattan-terven dolgozott, vagyis az amerikai atombomba kifejlesztésén. (A Guardian szerint Wilkins a hidrogénbombán dolgozott Los Alamosban, Új-Mexikóban, de a Manhattan-terv az atombomba kifejlesztését jelentette.)

1951-ben (ekkor már valóban dolgoztak hidrogénbombán is az amerikaiak Teller Ede irányításával) az FBI azt közölte az MI5-val, hogy a kilenc ausztrál és új-zélandi tudós közül, aki Los Alamosban dolgozott, az egyik szoros kapcsolatban van az amerikai kommunista párt tagjaival. (Mint ismeretes, ez volt a kommunisták elleni sorozatos vizsgálatok, a mccarthyzmus időszaka, amelyet egy kommunista-ellenes amerikai szenátorról neveztek el.) 

Wilkinst ezután megfigyelés alá helyezték, és regisztrálták a mozgását. Az egyetlen terhelő bizonyíték ellene egy alacsonyabb rangú MI5-tiszttől származott, aki együtt járt Wilkinsszel a St. Andrews Egyetemre, amikor az első „atomkém” Dr. Allan Nunn May lebukott 1946-ban. Wilkins személyesen ismerte May-t, és védte őt azzal, hogy igazolható May eljárása.

A titkosszolgálati vizsgálatot 1953-ban ejtették Wilkins ellen, amikor kollégái azt bizonygatták, hogy minden baloldali szimpátiája „elmúlt”. Minden reggel a Times-szal a kezében érkezik az egyetemre, amit nyilvánvalóan az úton olvasott – állította róla egy MI5-informátor.