"A közélet szempontjából az elmúlt 80 évben túl sok szépséget nem tudnék felsorolni. Volt benne második világháború, Rákosi Mátyás, 1956 és az azt követő megtorlások is. A személyemet illetően azonban szívesen gondolok a tudományos eredményeimre és a fiatalabb kutatónemzedékekkel kialakított kapcsolatomra. Előbbi a történettudományi intézethez, utóbbi a pécsi egyetemhez köt" - mondta a XX. századi magyar és egyetemes történelem neves kutatója.

Az ünnepségen Ormos Máriát méltatók a professzor tudományos munkássága mellett iskolaszervező és a tudománynépszerűsítő tevékenységét is kiemelték.

Ormos a debreceni KLTE történelem-magyar szakán szerzett diplomát 1952-ben. 1953-tól 1957-ig a szegedi Tudományegyetem tanársegédje, adjunktusa volt, az intézményből fegyelmi úton távolították el. 1957-58-ban az Országos Levéltárban dolgozott segédmunkásként, majd általános iskolai tanár, 1960 és 1963 között az Akadémiai Kiadó felelős szerkesztője volt. 1963 és 1984 között munkatárs, majd főmunkatárs a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében. 1969-ben megszerezte a történettudományok kandidátusa, 1980-ban doktora címet. 1984-től 1992-ig a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora volt, 1992-től egyetemi tanár, 2000 óta professor emerita Pécsett. 1987-től az MTA levelező, 1993-tól rendes tagja, 2002 és 2005 között ő volt az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke.

1988-89-ben az MSZMP Központi Bizottsága, majd Politikai Intéző Bizottságának tagja volt. 1990-ben az MSZP országos listájáról országgyűlési képviselői mandátumot szerzett, de erről az év szeptemberében lemondott: szavai szerint azért, mert rájött, hogy alkatilag alkalmatlan a napi politikai munkára. A "történelmi csapdákkal", a múlt századot meghatározó nácizmus és sztálinizmus időszakával foglalkozva azt akarta megérteni és megértetni, mi vezetett el a második világháborúig, illetve ahhoz, ami azután következett. Vizsgálta a nemzetközi kapcsolatrendszereket, a Horthy-korszak magyar szellemi életét, Németország történetét.

Kutatja a XX-XXI. század "rendhagyó" politikai eszmetörténetét: nem az egymást váltó, változó, kiegészülő eszmék bemutatására törekszik, hanem annak megjelenítésére, hogy mi és hogyan valósult meg ezekből a gyakorlatban. Foglalkoztatják a szakmák között elhelyezkedő és általános történeti kérdések is, mint például a "tér és történelem", az "idő és történelem". Hitvallása, hogy az ember nem létezhet múltja nélkül, de a múlt, az események teljesen hű rekonstrukciója lehetetlen. A történész által készített kép a legjobb esetben is csak hozzávetőleges mása annak, ami megtörtént - a múlt hozzávetőleges felvázolása azonban megteremtheti a jelen, vagyis magunk megértésének esélyeit.

Közel 230 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, közel negyven könyve közül ismertebb a Merénylet Marseille-ben, a Nácizmus-fasizmus, a Padovától Trianonig, Hitler, Magyarország a két világháború korában, Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós I-II., A történelem és a történettudományok, Közép-Európa - Volt? Van? Lesz?, Németország története a 20. században. Munkásságát 1984-ben Akadémiai Díjjal, 1995-ben Széchenyi-díjjal, 2001-ben Deák Ferenc-díjjal és Pulitzer-emlékdíjjal, 2003-ban Hazám-díjjal, 2003-ban Arany János-díjjal ismerték el. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át a 20. századi magyar és egyetemes történelem terén végzett rendkívül sokoldalú tudományos kutatómunkája, egyetemvezető és szervező, oktatói tevékenysége, tudományos életpályája elismeréseként. 2009-ben megkapta a Húsz éves a Köztársaság Díjat.