Kiválogatással sem lehet gátat vetni a kórnak: ahhoz, hogy az sikeres legyen, irreálisan nagyszámú állatot kellene befogni - derítette ki Nick Beeton, a Tasmániai Egyetem és Hamish McCallum, a brisbane-i Griffith Egyetem kutatója. A kórral csak úgy lehet szembeszállni, ha a populáción belül elegendő fertőzött egyedet sikerül befogni ahhoz, hogy a járvány ne terjedhessen tovább.

Beetonék modelljei szerint ennyi állat befogása óriási kihívás, még ha a tasmán ördög könnyen befogható faj is. Ha nem sikerül megfékezni a kórt, a legnagyobb testű, kizárólag az Ausztrália melletti Tasmánia szigetén élő erszényes ragadozó 25 éven belül ki fog pusztulni - közölték az ausztrál kutatók a British Ecological Society's Journal of Applied Ecology című szaklapban a Spiegel internetes kiadása szerint.

HVG Archív

A kiválogatás helyett ezért most inkább egy egészséges pótállomány létrehozása a cél, már kétszáz egyed él Tasmánia állatkertjeiben. Ezzel párhuzamosan folytatódnak a betegség elleni oltóanyag kifejlesztésére tett kísérletek. McCallum szerint azonban nem feltétlenül az utóbbiakban kell bízni, tekintettel költség- és időigényükre.

A DFTD (Devils Facial Tumour Desease) először 1996-ban jelent meg Tasmánia északnyugati részén. A párzás során szokásos harapások által terjed. Felfedezése óta 60 százalékkal csökkent a tasmán ördögök egyedszáma.

Az elmúlt években felmerült, hogy egyes állatok rezisztensek lehetnek a betegségre. Egy ilyen egyedet - a kutatók Cedric névre keresztelték - behatóan megvizsgáltak egy kutatóintézetben. 2007-ben a kutatók belefecskendezték a halálos rákos sejteket, amelyekkel az immunrendszere sikeresen szembeszállt. Amikor azonban egy másik vonalat fecskendeztek be, az állat megbetegedett, és áttétek is képződtek. 

Az egyik legutolsó remény a tasmán ördög nemrég megfejtett genetikai kódja.