"Mostanáig úgy hittük, hogy a mezolitikumban a népességnek csak szezonális szálláshelyei voltak, de állandó települései nem. A feltárások tanúsága szerint azonban a Dubna-folyó medencéjében élő népesség mind a középső, mind az újkőkorban állandó lakóhelyen élt, és egész évben végeztek 'termelőtevékenységet'" - emelte ki Clemente.

Mint a kutató rámutatott, a Zamesztje 2 népessége a mezolitikumban és a neolitikumban télen-nyáron egyaránt vadászott. Tavasszal és a kora nyári időszakban halásztak, a nyárutón és ősszel pedig vadbogyókat gyűjtögettek. "Meggyőződésünk szerint a halászat kulcsfontosságú szerepet játszott e közösségek életében, hiszen olyan nyersanyagról van szó, amelyet szárítással, füstöléssel könnyű tartósítani és készletezni az ínségesebb téli hónapokra" - magyarázta a spanyol archeológus.

Az ásatások során nagy számban kerültek elő használati tárgyak (kanalak, tányérok), szerszámok, vadászfegyverek és halászati eszközök, ezek mindegyikét kovakőből és más kőzetekből, csontból készítették.

"Összetett halászati eszközöket készítettek, ami arra utal, hogy többféleképpen szereztek zsákmányt" - ismertette az ásatásvezető régész, hozzátéve, hogy találtak két nagy, vesszőből font halcsapdát, de előkerültek horgok, szigonyok, súlyok, úszók, valamint a hálók készítésére és javítására szolgáló tűk is, ahogy halpucolásra és feldolgozásra szolgáló csontkések.

A Zamosztje 2 régészeti helyszín egyik érdekessége, hogy itt nagy mennyiségben maradtak fenn szerves anyagok - fadarabok, levelek, fosszilizálódott ürülék és halmaradványok.

Clemente szerint igen szokatlan, hogy ilyen bőségben maradjanak fenn szerves anyagok. "A leleteknek köszönhetően ki tudjuk számítani, hogy a prehistorikus közösségek étrendjében a fehérjék mekkora hányada származott halból, megismerhetjük, hogy milyen fajtákat és milyen mennyiségben fogtak ki" - magyarázta a spanyol archeológus.