Az első villamos 1881-ben szintén Siemens tervei alapján indult, és a cég a sikeren felbuzdulva tovább kísérletezett. Az eredmény a trolibusz, a villamos energiával meghajtott közúti jármű lett, amely áramszedők segítségével kapcsolódik a mozgásához szükséges energiát biztosító felsővezetékhez.

Az első trolibuszt 1882. április 27-én mutatták be a nyilvánosságnak, a jármű két felsővezeték mentén indult el a Berlin közelében fekvő Halensee 540 méteres próbapályáján. A Siemens-féle "Elektromote" azt bizonyította, hogy a villamos járművek el tudnak szakadni a lóvasúti sínektől.

MTI / Máthé Zoltán

A felsővezetékkel való kapcsolatot a korai trolibuszoknál úgynevezett kontaktkocsival oldották meg: magán a felsővezetéken futott egy görgős kiskocsi, amelyet vezeték kötött össze a jármű motorjával, a görgős kiskocsi nevéből (trolley) származik egyébként a trolibusz elnevezés is.

Később megjelentek az egy- és a kétrudas áramszedőt használó rendszerek, majd az 1920-as évektől a kétrudas, ún. Schiemann-rendszer vált általánossá. Az utolsó egyrudas áramszedőjű troli Norvégiában közlekedett 1967-ig.

A trolik vezetését sokáig két ember végezte: a segédvezető a vezetéket irányította, míg a kocsivezetőnek az volt a feladata, hogy kormányozza a járművet.

A nem mindennapi jármű igazán csak az autóbusz megjelenése után, a harmincas évektől jutott szerephez. Ekkor világszerte a villamosvágányok felújítása helyett inkább trolikat üzemeltettek a meglévő villamos felsővezetékek és áramátalakítók felhasználásával.

Magyarországon az első trolibuszok a múlt század első évtizedében jelentek meg Poprád és Ótátrafüred között, majd Nagyszebenben és a Pozsony-Vaskutacska vonalon. Budapesten 1933-tól járt trolibusz a Vörösvári út és az Óbudai temető között. A 2,7 kilométeres óbudai járatnak 1944 szeptemberében Budapest ostroma vetett véget. A trolibusz-közlekedést 1949-ben szervezték újjá, de már a pesti oldal belvárosi utcáiban. Az első járat Sztálin 70. születésnapján indult, ezért kezdődik a vonalak számozása ma is 70-nel.

Az 1960-as évek elején az első járműcsere esedékessé válásakor a trolihálózat fokozatos leépítését fontolgatták, hiszen az akkori alacsony olajár az autóbuszokat helyezte előtérbe. A mérleg nyelve az 1970-es évek olajválságai következtében újból a trolik irányába billent, ezek felhasználását csendesebb, környezetbarát üzemmódjuk is indokolta.

Budapesten az 1970-es évek végén volt az utolsó nagyobb hálózatbővítés, a szegedi troli 1979-ben, a debreceni pedig 1985-ben indult el.