A világ óceánjaiban 1,5–3,6 millió éve éltek az úgynevezett megalodonok (Otodus megalodon, Carcharocles megalodon vagy Carcharodon megalodon). Ezek megtalált maradványai alapján már korábban ismert volt, hogy a kifejlett egyedek több mint 15 méteresre is megnőttek. Arról ugyanakkor nem voltak információk, mekkorák lehettek a világra jövetelükkor. "Ez az első ilyen kutatás megalodonokról: segítségével megismerhettünk a születéskori méretüket, szaporodásukat és növekedési mintázatukat" – mondta Kenshu Shimada, a chicagói DePaul Egyetem paleobiológusa, a kutatás vezetője.

Az Otodus megalodon gigantikus hal volt, a földi élet történelmének egyik legnagyobb húsevője.

A tudósok számos fosszilizálódott maradványt feltártak, biológiájáról azonban nagyon kevés ismerettel rendelkeztek, mivel többnyire csak a fogak maradtak meg ezekből a porcos élőlényekből.

A Stockton és a William Peterson Egyetemekkel együttműködve Shimada CT-vizsgálatokat végzett egy nagyon ritka megalodoncsigolyán, melyet a brüsszeli Belga Királyi Természettudományi Intézet gyűjteményében őriztek. A 15 centiméter széles fosszília egy 9 méteres megalodontól származik egy távoli leszármazottja, a nagy fehér cápa hasonló csigolyája alapján végzett becslések szerint.

A képalkotó vizsgálat 46 növekedési gyűrűt tárt fel a fosszíliában, ennek alapján a szakértők az állat korára vonhatnak le következtetést, a fák évgyűrűihez hasonló elv szerint. A visszafelé végzett mérések és becslések alapján úgy számítják, az újszülött megalodon orrától a farka végéig két méteres lehetett. A vizsgálatok alapján megállapították az állatok növekedési görbéjét is. A röntgenelemzés nem találta bizonyítékát növekedési ugrásnak a megalodon fiatal éveiben, ehelyett egy évente több mint 16 centiméteres növekedési átlagot állapítottak meg legalább a hal 46. évéig.

A fajra jellemző általános élethossz a szakértők szerint minimum 88 év volt.

Az újszülött megalodon hatalmas mérete alapján megállapítható, hogy más cápafajokhoz, például a fehér cápához, a rókacápához vagy a makócápához hasonlóan a petevezetékben kikelő erősebb egyedek felfalják még ki nem kelt testvéreik petéit vagy magukat az ivadékokat. Ez a gyakorlat az oofágia, melynek eredményeként kevesebb utód marad éleben, azok azonban nagyobbak és jobban tápláltak, több esélyük van a túlélésre a ragadozókkal szemben. A kifejlett megalodonok tengeri állatokkal, például fókákkal, delfinekkel és bálnákkal táplálkoztak. A tudósok kutatásaik eredményét a Historical Biology című lapban mutatták be.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.