Egy hosszabb blogbejegyzésben jelentette be minap a NASA, hogy munkába állt az új, aszteroidafigyelő rendszerük, a Sentry-II. A gyakorlatban egy igen fejlett szoftverről van szó, ami azt vizsgálja majd, hogy a beazonosított kisbolygók összeütközhetnek-e a Földdel.

A NASA mérnökei eddig mintegy 28 ezer földközeli kisbolygót (ear-Earth asteroids, NEAs) fedeztek fel a távcsöves mérésekkel. Ez a szám azonban nem véges, hiszen rengeteg olyan objektum lehet még, amit eddig észre sem vettek.

Ahogy az űrkutatási hivatal rámutat, az emberek legtöbbje azt hiszi, hogy az űrsziklák csak úgy ide-oda repkednek a Naprendszerben, és ezáltal komoly fenyegetést jelentenek. A valóság azonban más: a fizika törvényei alapján minden kisbolygó egy jól meghatározható pályát jár be, amit mindvégig nyomon lehet követni. Ez a fajta monitorozás viszont precíz számítást igényel, hiszen a pontatlanságból komoly problémák adódhatnak. Például az is, hogy nem tudjuk meghatározni egy esetleges jövőbeli találkozás idejét, esélyét.

A NASA ezért is működteti CNEOS (Near Earth Object Studies) nevű központját, mely a földközeli kisbolygókat hivatott figyelni. A csoport ehhez ugyanúgy a számítógépre támaszkodik, és a 2002-ben fejlesztett, még első generációs Sentryre. Azóta viszont eltelt majdnem két évtized, mely a program modernizációját is egyre sürgetőbbé tette. Ezt végezték el mostanában, a már említett Sentry-II üzembe helyezésével. Ugyanakkor az első szoftverváltozat sem volt gyenge: a rendszer a NASA szerint egy óra alatt meg tudta mondani, hogy a következő 100 évben várható-e valamilyen becsapódás.

A Sentry-II viszont ennél is hatékonyabban és gyorsabban dolgozik majd, miközben az olyan alacsony valószínűségeknél is alkalmazható lesz, mint az egy a tízmillióhoz. A másik, hogy a rendszer néhány korábban még manuálisan elvégzett számítást már emberi rásegítés nélkül old meg, ami újabb jelentős segítség a kutatóknak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.