A digitalizáció árnyoldala: egy friss tanulmány arra mutatott rá, hogy a tudományos publikációk egynegyede nincs megfelelő mértékben archiválva és megőrizve – ez pedig arra utal, hogy az ilyen tanulmányok megőrzésére szolgáló online rendszerek képtelenek lépést tartani a tudományos munkák növekedésével.

Ez azért gond, mert a tudomány és a kutatás a lábjegyzetekre épül – és ha nem tudja valaki igazolni, amit más mondott, az komoly gond lehet – mondja Martin Eve, a Londoni Egyetem irodalmi, technológiai és publikációs kutatója, a tanulmány egyik szerzője. Elvégre, nehéz igazolni az állítást, ha nincs mire rámutatni, hogy honnan ered.

A Journal of Librarianship and Scholarly Communication folyóiratban megjelent tanulmány (melyet a Crossref digitálisinfrastruktúra-szervezet jegyez) 7 438 037 darab, DOI-val, azaz digitális objektumazonosítóval ellátott publikációt nézett át. Ezek a DOI-k betűkből és számokból állnak, és például a tudományos publikációk azonosítására szolgálnak. A szóban forgó tanulmányé például így néz ki: https://doi.org/10.1038/d41586-024-00616-5.

A véletlenszerű kiválasztáson alapuló vizsgálat rámutatott: a publikációk 28 százaléka, azaz több mint kétmillió cikk nem tűnt fel valamilyen digitális archívumban – annak ellenére, hogy van élő DOI-ja. Csupán az azonosítók 58 százaléka mutatott olyan munkákra, amelyeket legalább egy archívumban eltároltak, megőriztek.

Martin Eve ugyanakkor megjegyzi: a vizsgálatnak vannak korlátai, mint például az, hogy csak a DOI-s cikkeket követte, és nem is kereste a munkákat minden digitális adattárban.
A szakember a tanulmányban javasol is olyan intézkedéseket, melyek segíthetnek leküzdeni ezt a problémát – jegyzi meg a Nature. Ide sorolhatók a DOI-regisztrációs ügynökségek által nyújtott szigorúbb követelmények, valamint a kutatók és a kiadók átfogóbb edukációja a problémáról.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.