Japán csillagászok két olyan objektumot fedeztek fel a Tejútrendszerben, amelyek elsőre olyan viselkedést mutattak, mint egy formálódó csillag, ugyanakkor kiderült róluk: olyan tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyek nem passzolnak a csillagkeletkezés folyamatához. Az ezt leíró, az arXiv preprint szerveren megjelent tanulmányban több a kérdés, mint a válasz, egyúttal rámutat arra, hogy nemcsak a világegyetem, de általában a Tejútrendszer megértésétől is messze járunk.

A csillagok keletkezése során a csillagképző régiók számos különböző jégmolekulát termelnek, amelyek jelentős szerepet a csillagkeletkezési régiók kémiai evolúciójában és a bolygórendszerek kialakulásában. Emiatt a részben kialakult csillagok körüli gázfelhők hajlamosak elnyelni a fényt a jégmolekulákhoz kapcsolódó meghatározott hullámhosszokon.

Amikor a japán Niigatai Egyetem kutatói a Tejútrendszert ábrázoló infravörös felvételeket elemezték, olyan objektumokat észleltek, amelyek ilyen tulajdonsággal rendelkeznek, így különösebben nem is törődtek velük. Egészen addig, amíg észre nem vettek valami szokatlant: a két észlelt objektum nem egy ismert csillagkeletkezési régióban található, és úgy tűnik, nincs is körülöttük sűrű gázfelhő.

A kutatók ezután az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) rádióteleszkóp-rendszerével kezdték el vizsgálni ezeket, és azt találták, hogy szén-monoxid és szilícium-oxid van a területen, porkibocsátást azonban nem észleltek. A kutatók ezek alapján úgy vélik, egy eddig ismeretlen típusú, elszigetelt jeges objektumokra bukkanhattak – írja az IFLScience.

Mindkét égitest azonos irányban van a Földtől: a Tejútrendszer Crux-Scutum karjában helyezkednek el, ugyanakkor a bolygónktól számítva nagyon eltérő távolságban helyezkednek el. Míg az egyik 30 000 fényévre található, a másik 43 700-ra. A japán AKARI műhold 21 további régiót vizsgált meg, de sehol sem talált ezekhez hasonló égitestet.

Ha a fenti távolságok helyesek, akkor az objektumok nagyjából 30-szor több fényt bocsáthatnak ki, mint a Nap. A Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagok fényesebbek, gyakran több ezerszer fényesebbek a Napnál, ugyanakkor nem veszi őket körbe jég. Lehetséges magyarázat lenne, hogy több csillag van egy pontban, ám ehhez nagyon nagy gázfelhőre lenne szükség – márpedig az ALMA mérései szerint az egész rendszer nem nagyobb mint a Naprendszer tízszerese. Emiatt legfeljebb egy csillag lehet a középpontban.

Hogy pontosan milyen objektummal lehet dolguk a csillagászoknak, azt a James Webb űrteleszkóp válaszolhatja meg, ám a mérésekhez és az adatok elemzéséhez még időre van szükség.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.