Önerő nélkül a mai gyakorlatban egyetlen egy bank sem hitelez, mindenhol minimum 20-30 százalékos az elvárt önerő a tulajdonos részéről. Még olyan esetben is, ahol „bombabiztosan megtérülő” beruházásról van szó. Erre jó példa az alább bemutatott eset, amikor a felvenni kívánt hitel után éves szinten fizetendő tőke és kamat együttesen alacsonyabb összegű, mint az aktuálisan bérelt telephely bérleti díja.
Konkrét példában:
- A megvásárolni kívánt telephely ára 50 millió forint,
- ehhez tehát a minimum szükséges önerő 10 millió forint.
„A vállalkozás likviditása megfeszített…” – hallható igen gyakran a tulajdonosoktól. Ennek oka a cég igen magas követelésállománya, mely vevői (túl)erős pozíciójából adódik, akik ezt nem szégyellvén kihasználni, akár 90-120 napos fizetési határidővel hajlandóak csak fizetni neki, így rengeteg „rejtett pénztartaléka” dekkol a vállalkozásnak saját vevői zsebében.
A vevők hosszú fizetési határideje sok szabad tőkét köthet le, amit ha fel lehet szabadítani, akár elegendő forrás állhat rendelkezésre tervezett beruházáshoz szükséges önerőre is.
Konkrét példában:
- Vevő követelés átlagos állománya 10 millió forint.
A megoldást egy speciális finanszírozási forma, a faktorálás jelentheti.
A vállalati hitelezésnek ezen formája, kifejezetten a vevő követelésállományunkat finanszírozza. Ilyenkor nem a hiteligénylő pénzügyi múltját vizsgálják a pénzintézetek, hanem a vevőkét. Ha jók a vevők, a teljesítéskor kiállított számla bruttó értékének 80-90 százalékát azonnal megkaphatja a vállalkozás a pénzintézettől, szabaddá téve a „vevők által addig lekötött” pénzét.
Konkrét példában:
- A nettó 10 millió forintos követelés bruttó értéke 12,7 millió forint,
- melynek 80 százaléka 10,16 millió forint.
Azzal, hogy az értékesített áru ellenértékét mondhatni azonnal (1-2 napon belül) kézhez kapja a vállalkozás, visszakerült a társaság pénzforgalmába több mint 10 millió forint, melyet szabadon más célra fordítható, így akár önerőként is felhasználható a telephelyvásárláskor.
Az önerő probléma tehát megoldható a társaság vevői részére kibocsátott számláinak faktorálásával.
Nézze meg, mekkora vevőfinanszírozási limitet kaphat a cége, használja a Bankmonitor alábbi kalkulátorát!
Melyik cégeknél működhet jól a faktorálás?
- Olyan termelő vagy szolgáltató cégeknél, ahol
- a vevőkör stabil (rendszeres megrendelőkkel rendelkezik),
- vevőnként legalább 20-25 millió forint éves forgalmat bonyolítanak (lehet akár egy vevő is),
- vevőkövetelés nem lejárt.
… és hogyan működik ez a gyakorlatban?
- A pénzintézet (Faktortársaság) bevizsgálja azon vevőket, melyektől származó bevételeket a társaság előfinanszíroztatni szeretné. Itt elég megadni a vevők beazonosításához szükséges adatokat (például cégnév, adószám), illetve a benyújtani a köztük lévő adásvételi szerződést.
- A vizsgálat eredményeként a Faktortársaság minden vevőre külön limitet (leegyszerűsítve: hitelkeretet) állapít meg. Azaz megadja, hogy az adott vevőtől egyszerre maximum mekkora követelést hajlandó előfinanszírozni.
- A keretek sikeres felállítását követően már nyújthatják is be az első kiállított számlát, amely bruttó (azaz áfát is tartalmazó!) összegének 80 százalékát – de jobb vevők esetében akár 90 százalékát is – 1 napon belül megkapják a számlájukra. Vevőjüket a faktorálás tényéről értesíteniük kell, hiszen ezentúl a számla értékét a faktortársaság részére kell utalnia.
- A számla ellenértékének maradék 10-20 százalékát akkor kapják meg, amikor vevő fizetett. A faktortársaság ekkor vonja le saját díját, s a díjjal csökkentett összeget utalja át a cég számlájára.
