A közéletben és a pszichológiai kutatások többségében a rengeteg áldozat miatt a bullying, vagyis szekálás mindenképpen egy kegyetlen és kerülendő viselkedés, aminek elszenvedői jellemzően maradandó lelki sérelmeket szenvednek el. Azzal azonban ritkábban foglalkoznak, hogy ez a nem kívánt magatartásforma miért üti fel a fejét minden óvodai csoportban vagy munkahelyi közösségben. A BBC most ennek ment utána és arra jutott, hogy a szekálásnak nagyon régre visszanyúló hagyományai vannak, olyannyira, hogy nemcsak az emberre jellemző. Elterjedt a csimpánzok, a gorillák, a makákók, a hiénák, több vadmadárfaj, csirkék, de még a halak közt is – írja a BBC-re hivatkozva a 444.hu.
A cikk szerint kutatók arra jutottak, hogy a bullying szinte minden hierarchizált csoportban előfordul. Példaként említenek egy híresen erőszakos csimpánzt, Frodót, aki a Kasakela csimpánzközösség tagjaként már 3 évesen köveket dobált társaira, harapdálta őket, majd felnőttként még erőszakosabb lett. A többiek terrorizálása hamar a falkája alfahímjévé tette. Erejét többször fitogtatta azzal, hogy csak úgy, ok nélkül összeverte a csoportjában élő, alacsonyabb rendű majmokat.
Az ő esetéből levezetve kimutatható, hogy ez a magatartás több szempontból is hasznot hajtott neki:
- hamar falkavezér lett,
- folyamatosan emlékeztette a társait a köztük lévő alá-fölérendeltségi viszonyra,
- ő szaporodott a legtöbbet, és ő nemzette a legtöbb utódot,
- hatásosan vezette le a feszültséget a falka gyengébb tagjain.
Kutatók szerint a bullying az állatoknál azért is jó, mert a csoport leggyengébb tagjának szekálása erősíti a köteléket a dominánsabb tagok között, hiszen közös ellenségképet ad nekik. Ezen kívül a feszültséget is levezetik, hiszen a „vezetők” élete kifejezetten stresszes: őrizniük kell a hatalmukat, és gondoskodniuk kell a falkáról. A gyengébbek ok nélküli terrorizálásával ennek a feszültségnek egy részét adják tovább lefelé a csoporthierarchiában.
Ezek miatt a legtöbb kutató úgy gondolja, hogy a bullyingnak komoly evolúciós haszna van az állatok között. Ezt erősítik azok a kísérletek is, amikben a leggyengébb egyedet kiemelték a csimpánzok közül. A szekálás azonban megmaradt, csak a sorban következő másik gyengébb egyeddel bántak el.
Ez a magatartás az emberben is nagyon mélyen gyökerezik, nem véletlen, hogy a versengő, stresszes környezetekben jön elő leggyakrabban a bullying: az iskolákban és a munkahelyeken. Igaz, az embereknél már kevésbé a fizikai bántalmazás jellemző, sokkal nagyobb szerepe van az érzelmi terrornak.
Ugyanakkor arra is fény derült, hogy a csimpánzoknál is működik más vezetési forma. Frodó testvére, Freud például sokkal diplomatikusabb volt, hatalmának alapját az adta, hogy koalíciókat formált a csimpánzok közt, amik őt támogatták. Ugyanakkor Freud uralkodásának épp Frodó felemelkedése vetett véget, de Freud magától visszavonult, és a falka helyet biztosított neki a domináns hímek között.
Egy vezető nem tud mindent, nem kell tudnia mindenről, de nem árt, ha jelen van, ne csak magáért dolgozzon, és nem is kell, hogy a legjobb barát legyen. Öt vezetői stílus, amit érdemes messzire elkerülni.
Ehhez képest Frodóval kíméletlenebbül bántak el: ötévnyi uralom után hirtelen megbetegedett és legyengült. A többi hím azonnal rátámadt, és ezután évekig egymagában, száműzetésben élt. Majd amikor visszatért a falkához, a hierarchia legalsóbb pontjára került, és rendszeres célpontjává vált a domináns hímek erődemonstrációinak. Valószínűleg halálát is egy ilyen különösen durva verés okozta.
A kutatók azonban azt is megfigyelték, hogy egy másik majomfaj, a bonobók körében sokkal kevésbé gyakori a bullying. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ő életük sokkal stresszmentesebb, mint a legtöbb majomfajtáé. Pont ezért hippimajmoknak is nevezik. A kutatás egyértelműen rámutat, hogy a szekálás beidegződését többnyire csak a versengő, stresszes környezet hozza elő.
