Channon ma coachként tanít memóriastratégiákat cégvezetőknek, akik ezeknek több területen is hasznát veszik: azzal, hogy emlékeznek alkalmazottaik nevére, bizalmat ébresztenek bennük, ahogy az üzletfeleknél is bevágódhatnak. „Ha emlékszünk valakinek a nevére, azzal azt is bizonyítjuk, hogy érdekel minket a mondanivalója, és odafigyelünk rá” – mondja Channon és hozzáteszi: hihetetlenül hatásos tud lenni, ha belépünk egy szobába, és mindenkit a nevén tudunk szólítani – írja a BBC.

A nevekre és információkra való emlékezés a munkát is hatékonyabbá teszi, segíti fókuszálni és önbizalmat is ad Luc Swaab a hollandiai BranStudio trénere szerint. „Egyre inkább hajlamosak az emberek az emlékezés feladatát átruházni különböző digitális ketyerékre, pedig valójában egyek vagyunk a memóriánkkal: azok vagyunk, amire emlékszünk” – mondja Swaab. „Alapvető hiba elfelejteni valaki nevét, ez azt az érzést keltheti benne, hogy jelentéktelen” – figyelmeztet a virginiai James Madison Egyetem pszichológiai segéd professzora, Kethera A Fogler.

A memória fejlesztésére mindenki képes, ma sem használnak hozzá más technikákat, mint amiket már az ókori Görögországban vagy a Római Birodalomban alkalmaztak. „Nincs olyan, hogy valakinek rossz a memóriája, egyszerűen csak vannak, akiknek nem tanulták meg használni a megfelelő technikákat” – ezt már Kyle Buchanan, az ausztrál Memória Akadémia alapítója mondja. Amíg a legtöbben nem jók a nevek megjegyzésében, addig az arcokra, vagy olyan dolgokra, amihez tud képet kapcsolni, könnyebben emlékszik. „Például előbb emlékszünk valakinek a foglalkozására, mint a nevére, mert a munkáját már valószínűleg be tudjuk illeszteni az agyunkban lévő valamelyik sematikus rendszerbe. Ha találkozunk egy Cory nevű tanárnővel, akkor például arra hajlamosabbak vagyunk emlékezni, hogy tanít, hiszen az oktatásról már vannak képek a fejünkben. Amíg a Cory egy véletlenszerűen választott név, aminek „nincs sok köze” a gazdájához, legalábbis nem tudunk olyan képet kapcsolni hozzá, ami segíti az emlékezést. Éppen ezért, kreálnunk kell egyet” – magyarázza Fogler.

Az első lépés, hogy egyszerűen oda kell figyelni a másikra, amikor bemutatkozik. A legtöbben ugyanis annyira el vannak foglalva azzal, hogy jó benyomást keltsenek, hogy közben meg se hallják a másik nevét. Ezután a nevet kapcsolni kell egy képhez, ami köthető a névhez és lehetőleg a személy megjelenéséhez is. Ezt a képet és a nevet nem sokkal később érdemes előhívni, hogy jól működjön az asszociáció.