Hvg.hu: Szeptemberben megnyerte a világon egyik legrangosabbnak számító chartres-i orgonaversenyt, előtte két éve viszont egy másik, Calgaryban rendezett tekintélyes versenyen végzett első helyen. Összehasonlítva a két rendezvényt, miben különböznek egymástól?

Fassang László: Elsősorban filozófiájukban térnek el egymástól. Calgaryban a döntőbe jutott tíz embernek egy egyhetes orgonafesztivál keretében gyakorlatilag teljesen szabadon, testhez álló programmal kell a közönség elé állnia, mintha már koncertező művészek lennének. A chartres-i verseny ellenben azt mutatja meg, hogy ugyanazokat a darabokat ki hogyan tudja azonos feltételek mellett, azonos gyakorlási idő mellett előadni. Utóbbi sokkal zártabb, misztikusabb: az első két forduló közönség nélkül zajlik egy Párizs környéki gimnázium kápolnájában. Csak a zsűri van jelen, de a függöny mögött játszó versenyzők kiléte számukra is titokban marad. A döntőbe jutott három orgonista már a chartres-i katedrálisban, közönség előtt játszik, de nevüket a zsűri és a közönség is csak az eredményhirdetést követően tudja meg.

Hvg.hu: 2002-ben Calgaryban improvizálni is kellett. A francia versenyen csak interpretációs kategória létezik?

FL: Chartres-ban az improvizációs kategóriát nem kétévente, hanem annál ritkábban hirdetik meg. Most ugyan épp volt, de nem indultam rajta. Két éve Kanadában az improvizáció forduló különlegessége volt, hogy némafilmre is kellett improvizálni. Utóbbinak egyébként a húszas évekre visszamenő hagyománya van, Amerikában ugyanis a moziorgona rendkívül népszerű hangszer volt. Szinte a szintetizátor elődje, annyiféle hangszínt és hangeffektet képes megszólaltatni. Hasonlóan a többi orgonához, ez is sípokkal működik, de különböző ütőhangszerek, csörgődobok, xilofonok vannak beleépítve, s a telefoncsörgéstől a vonatfüttyig szinte mindent lehet vele utánozni. Annyira lenyűgöző hangszer, hogy mindenképpen érdemes egyet Magyarországon is felállítani, s úgy tűnik, lassan minden adott lesz ahhoz, hogy egy igazi, eredeti példányt áthozzunk Budapestre az Egyesült Államokból.

Hvg.hu: A Párizsban és Japánban töltött évei után most ősszel hazaköltözött, de úgy tudni, máris állást kapott külföldön.

FL: Igen, éppen a versenyt követő héten pályáztam meg egy spanyolországi tanári állást, de ezért nem kell kiköltöznöm, hiszen kéthetente csupán három napot vesz igénybe a tanítás.

Hvg.hu: Édesapja fuvolaművész, édesanyja nagybőgőzik, Ön mégis orgonista lett. Honnan az indíttatás?

FL: Lehet, hogy már a születésem előtt, s gyerekkoromban is állandóan nagyon mély és nagyon magas hangokat hallottam egyszerre. Egyébként kisgyerekként zongoráztam és fuvoláztam, az orgonát tizenhárom évesen fedeztem fel. Ez az élmény gyülekezetünk orgonistájához, Draskóczy Lászlóhoz kötődik, ugyanis őt láttam életemben először orgonán improvizálni, ami minden korábbi élménynél jobban megfogott. Akkoriban dőlt el bennem, hogy orgonista leszek.

Hvg.hu: Milyen érzés a zongora után egy orgonát megszólaltatni? Más képességek kellenek hozzá? Az orgona más hangszereknél mérhetetlenül nagyobb, s egyetlen billentyű lenyomásával hatalmas légtömeg mozdítható meg…

FL: Az orgonistának nagyobb, a zeneszerzőéhez, karmesteréhez közelítő rálátással kell rendelkeznie, hiszen egyedül játszik, mégis rengeteg szólammal, hangszínnel kell gazdálkodnia. Hangszerelnie kell a darabot, hogy az a különböző orgonákon is a lehető legteljesebben fejezze ki a zeneszerző elképzeléseit. Az improvizáláshoz pedig elengedhetetlen a kreativitás és a különböző stílusokban való jártasság. Mozart nevezte egy levelében az orgonát a hangszerek királyának, mellyel kiemeli a többi hangszer közül. Tény, hogy az orgona nagyon nagy kulturális értéket közvetít. Ez a legösszetettebb rendszerű és legdrágább hangszer és felépítésével nem is évekre, hanem évtizedekre-évszázadokra terveznek. Egyediségét fokozza, hogy egy adott helyhez kötődik, elválaszthatatlan attól az akusztikai tértől, illetve annak a funkciójától, amelyben felépítik. Minden orgonista, mikor megismerkedik egy orgonával, akkor meg kell ismerkednie a térrel és azokkal az akusztikai viszonyokkal, amelyben játszani fog. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a koncert napján érkezzen meg egy turnéhelyszínre, hiszen már egy-két nappal előtte meg kell kezdenie a gyakorlást.

Hvg.hu: A Művészetek Palotájának Nemzeti Hangversenytermében folyó orgonaépítési munkálatok két éve az Ön felügyelete alatt zajlanak. Szükségszerű, hogy az orgonistának értenie kell az orgonaépítéshez is?

FL: Ahogy az orgonistának kell az orgonaépítéshez is, ugyanúgy kell az orgonaépítőnek az orgonazenéhez is értenie. Az orgonaépítő is művész, aki a zeneszerző és a játékos között helyezkedik el. Be kell, hogy épüljön ebbe a sorba, különben kiesik egy láncszem. A Nemzeti Hangversenyterem orgonaépítési projektjét két éve felügyelem, a legfontosabb feladatom a projektben a nemzetközi kapcsolattartás. Az építés német-magyar együttműködés keretében zajlik, mely mérföldkő a hazai orgonaépítés történetében. Itthon még sajnos sok orgonaépítő számára egy orgona csupán beépített anyagokat és technikai szerkezetet jelent. Ezek nyilván fontosak egy jó hangszerhez, viszont önmagukban nem biztosítják a hangminőséget. Márpedig a hang a zene alapja. Egy hegedűs évekig gyakorol, hogy kihozza hangszeréből a kívánt hangminőséget. Egy orgonista bármennyit gyakorol, csak azt a hangot tudja megszólaltatni, ami az orgonába be van „építve”. Ilyen értelemben teljességgel ki van szolgáltatva az orgonaépítő tehetségének. Egy-két hazai cég az infrastruktúrát tekintve már versenyképes, épp csak a művészi rálátás hiányzik belőlük, ezért fontos, hogy megtalálják a kapcsolatot olyan külföldi orgonaépítőkkel, akik ezt a szemléletet képviselik.

A koncertterem amúgy 2005. március 15-én nyílik meg, ekkorra elkészül az orgona homlokzata, melyen 74 síp látható. Ezek közül a legnagyobb eléri a 10 métert, melyre Magyarországon eddig még nem volt példa. A megnyitót követően még több mint egy évig dolgoznak az orgonaépítők éjszaka, ekkor építik be a belső szerkezeti elemeket és állítják be a többi 6638 sípot. Ezt követi a sípok hangolása és intonálása, mely folyamat önmagában több mint fél évet vesz igénybe. Az orgonaavató fesztivál tíz nagynevű művész fellépésével 2006 őszére várható.

Hvg.hu: Nemrég erőteljes kritikai érte a kivitelezői munkát. Váradi István, az Orgonapítők Nemzetközi Szövetségének tagja szerint a hangszer sípjai rövid idő alatt tönkremehetnek.

FL: Váradi állításai szakmailag teljesen alaptalanok. Magatartása csak szakmai féltékenységgel magyarázható. Erre a pályázatra csak a világ vezető orgonaépítő cégei kaptak meghívást, amelyek komoly referencia-hangszerekkel rendelkeznek. A hazai orgonaépítés történetében példaértékű együttműködés, hogy egy német cég hozza a tekintélyét, tapasztalatát, a magyar, pécsi orgonaépítő pedig adja a helyi infrastruktúrát. A hangszer minőségét a stuttgarti Mühleisen neve mellett, a szerződés szigorú garanciális feltételei is szavatolják. Váradi az orgona majdani 6712 sípjából mindössze négy darabot látott, de arra nem tért ki, hogy neki ez miben nem felel meg. (Fassang László és a kivitelező cégek közleménye az üggyel kapcsolatban itt olvasható)

Hvg.hu: A chartres-i verseny megnyerésével lemezszerződést és egy 50-60 koncertből álló turnét kap majd, év végéig azonban itthon többször is fellép, és nemrég egy lemeze is készült.

FL: Igen a Gadó Gábor gitárossal és Bacsó Kristóf szaxofonossal néhány hete felvett cd-m a BMC kiadónál jelenik meg jövő tavasszal. Ami a fellépéseket illeti: a november 20-i, szombati előadással, amelyet a Batthyány téri Szent Anna templomban tartok, új formát szeretnék adni az orgonakoncerteknek. Mindig is úgy éreztem, az orgona - helyzetéből adódóan - nagyon elkülönül a közönségtől, nekik nehéz vele kapcsolatba kerülniük. Ezért szombaton a négyszáz év repertoárját felölelő műsor mellett kísérletképpen két kamerával követjük a koncertet, s óriásképernyőn vetítjük ki a közönségnek. Szintén szokatlan, de közönségbarát újdonság, hogy a koncert közben – két darab között, vagy azok után – beszélgetőpartnerem lesz Földes Imre zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem tanára. Ő mint a közönség tagja szólal majd fel, úgy, mintha csak előadás közben a néző rákérdezne az őt éppen érdeklő dolgokra. Én meg válaszolok kérdéseire, beszélgetünk, talán néhány témát is javasol majd az improvizációkhoz.

(Fassang László fellépéseiről bővebben itt tájékozódhat.)