Tudhattuk persze, hogy az az összefogás, ami Pécsett és az egész országban Bándy Kata megtalálására irányult, nem tarthat sokáig. Már csak azért sem, mert a hisztériakeltés a Facebook-csoportban is nagy erőkkel zajlott már a rémálom elejétől fogva, jól bemutatva a magyar társadalomra jellemző előítéleteket és elmebajokat.

A hét elején aztán elszabadult az őrület, a lincshangulat elöntötte az internetet és kicsordult életünkbe. Ez az eset a maga szörnyűségében az ideális gyújtóanyag: P. László és feltételezett társai a tökéletes mumusok, akik jó ideje ott lapultak Magyarország paranoiás elméjének mélyén. Hát most előbújtak és elpusztításuk érdekében társadalmunk még jobban szétkaszabolja önmagát, míg végül aztán csak a mumusok és az őrület marad. Félő, hogy ez a megbocsájthatatlan gyilkosság csupán a kezdet, az újabb jóvátehetetlen tettek felé táruló ajtó.

A kellően gátlástalanoknak persze a legszörnyűbb tragédia is lehetőség, legyen szó akár egy háború áldozatain, akár egy fiatal pszichológusnőn és családján való nyerészkedésről. A keselyűk most is hamar megjelentek, egymással versengve követelnek igazságot és hullatnak krokodilkönnyeket, miközben ha senki mások nem is, legalább ők ebből is hasznot húznak.

Bayer Zsoltnak például mint mindenről, erről is az elmúlt nyolc év jut az eszébe, és miközben egyrészt félti és tiszteli cigány barátait, másrészt lendületes ecsetvonásokkal festi meg a mumus, azaz a cigánybűnöző figuráját, akinél alávalóbb alak a Földön, de legalábbis Magyarországon biztosan nincs. Bayer a polgárháború ellen óv, de mondataival, fél- és negyedigazságaival mindent megtesz annak siettetéséért. Ő talán tudja, hogy mire jó ez.

Vujity Trvtko minden hátsó szándék nélkül annyit tud, hogy mint minden más, ez is eszköz lehet népszerűsége növelésére, így minden aggály nélkül úgy tesz, mintha Bándy Kata személyes ismerőse lett volna, meggyalázva azok érzéseit, akik számára ez a tragédia tényleg mélyen személyes ügy volt. Trvtko sziruppal önti le a gyászt, gyomorforgató koktélt készít egy szörnyű halálból. Mindez semmi különös: a napi rutin része egy kellően gátlástalan médiasztár életében.

Az a fiatal pszichológuslány pedig, aki előtt ott állt az egész élet, mielőtt alávaló módon végeztek volna vele, politikusok, médiasztárok és önjelölt igazságosztók eszközévé válik halálában, nevében újabb borzalmakra buzdítanak, egyelőre szerencsére csak szavakban. A magyar média jelentős része pedig örömmel ad ennek teret, elvégre a példányszám, nézőszám és letöltésszám szent dolog, szentebb, mint egy ember élete. Magyarország felett tényleg ott köröznek a dögkeselyűk.