Ha az ember be van drótozva a megfelelő helyre, akkor szinte bármit megtehet. Lehet például diplomája kreditektől függetlenül, megveheti magának fél Abádszalókot, és még mindig mosolyogva mondhatja, hogy az emberek erre adtak felhatalmazást.

Egyvalamit nem tehet még ilyen hátszéllel sem: tévéműsort nulla nézettséggel sajnos nem csinálhat, mert azon túl jól látszik, hogy az emberek nem adtak rá semmilyen felhatalmazást. Nem veszik meg darabonként hatmillióért.

Hálátlan nép a magyar, ezt sejtettük eddig is. A Nemzeti Ügyek Kormánya kiteszi érte a lelkét, felemeli még a dinnye árát is, hogy neki jó legyen, meg nemzeti nagytőkét varázsol, szabadságharcol a kedvéért, egyszerre hangol az IMF ellen és ül a tárgyalóasztalnál. És mi a hála? Arra sem képesek a dolgozói tömegek, hogy hazatakarodjanak esténként, bekapcsolják a tévéjüket, és megnézzék szépen a nemzeti szappanoperát. Megnézem, mert magyar – ennyit kellene a fejükbe verni, és persze azt, hogy ez nem úgy magyar, mint a Barátok közt vagy a Jóban-rosszban, hanem úgy magyar, hogy van köze a pártkasszához, magyar nemesek bukszája dagadna tőle, akik aztán idehaza költenék el a pénzüket, dinnyére vagy Harley-Davidsonra, és ettől a haza fényre derülne. Magunkra vessünk, ha mégsem derül. Vagy csináljunk mellé nemzeti érzelmű nézettségmérő céget.