Sajátos helyzetbe került a még a Fidesztől is jobbra álló parlamenti erő az azeri baltás gyilkos kiadatása nyomán keletkezett nemzetközi botránnyal. A Jobbik első "hivatalos" reagálásában ugyan kötelességszerűen kiállt a kormány mellett, ám utána Morvai Krisztina EP-képviselő ezzel igencsak szembemenő, tárgyszerű jogi érvelést foglalt két közleménybe is, Vona Gábor pártelnök pedig a Facebookon magyarázkodott, igen szánalmasan.

A kialakult helyzet természetesen azért érinti érzékenyen a Jobbikot, mert két évvel ezelőtti kampányában elsőként beszélt "keleti nyitásról" (éspedig legalább annyira "hanyatló nyugatos", kulturális, etnicista, mint gazdaságpolitikai okokból), csak azért, hogy azután tétlenül szemlélje, ahogy a kétharmados kormányerő folyamatosan és szemérmetlenül lenyúlja a szlogent és a tartalom esszenciáját. A szélsőjobbos vezetők és médiáik nem is igen mulasztották el ezt sértetten a Fidesz orra alá dörgölni.

A Fideszhez való ambivalens viszony megértése nélkül valóban értelmezhetetlen az a tény, hogy a Jobbik frakcióvezető-helyettese, a parlament külügyi bizottságának alelnöke első nyilatkozatában egy szinte szolgai módon NER-kompatibilis nyilatkozattal állt elő. "Ramil Sahib Safarov azerbajdzsáni katonatiszt kiadatása Bakunak teljes mértékben a nemzetközi joggal összhangban történt" – jelentette ki Gyöngyösi Márton, "túlzónak és hisztérikusnak" minősítve az örmény reakciókat.

"Minden csoda három napig tart" – szedálta le a népet a Fidesz-kommunikációval összhangban a Jobbik politikusa, aki egy oldalvágással ismét elővette, hogy ők hirdettek először "keleti nyitást", és ők – történjék a kormányban bármi – "továbbra is stratégiai partnerként" tekintenek a kaukázusi országra. Ja, és mintha Selmeczi Gabriella írta volna a záró sorukat: "A Jobbik teljes mértékben lezártnak tekinti ezt az ügyet."

Két napra rá a 2010-es Jobbik-kampány egyik fő arca, Morvai Krisztina EP-képviselő két külön MTI-közleményben is tárgyszerűen megcáfolta pártja Fidesz-barát érvelését, egyes jobbikos honlapokon pedig kifejezetten disszidens íráskezdemények is napvilágot láttak.

Morvai szerint Azerbajdzsán ugyan nem sértette meg az Európai Egyezményt azzal, hogy egyéni kegyelmet gyakorolt, de egyrészt a magyar kormány tudhatta, hogy ez a lépés megtörténhet ("ez ténykérdés, nem vélemény kérdése, így e körben a további vitát feleslegesnek tartom"), másrészt hangsúlyozta: "Magyarország akkor járt volna el helyesen, hogyha írásos garanciát kért volna arra, hogy Azerbajdzsán a konkrét ügyben nem fog élni a 12. cikkben foglalt lehetőséggel", tehát az állami kegyelem megadásával.

Nehéz nem kormánykritikaként értelmezni Morvai azon sorait sem, melyek szerint "Magyarországon minden közügy tekintetében sokkal nagyobb átláthatóságra lenne szükség (...) Ez az alapfeltétele annak, hogy valódi jogállamiságról beszélhessünk, akár ebben az ügyben, akár a közpénzek elköltése, közpénzek pályáztatása, földbérleti pályázatok ügyében, vagy számos további területen."

Több nap után megszólalt az ügyben Vona Gábor is. "A magyar kormány elvileg a nemzetközi jog szabályai szerint járt el, mégis súlyos hibát követett el, mert a kiadatás időben csúnyán egybeesik a hetek óta lebegtetett azeri pénzügyi segély hírével" – terelte egyszerű kommunikációs hiba síkra a problémát a pártelnök. De hibázott szerinte az azeri vezetés is, "mert ezzel a lépéssel a nála amúgy is jóval erősebb örmény világlobbit csak tovább erősítette", nehéz helyzetbe hozva az olyan támogatóikat, mint pl. ők.

"Ebben a konkrét ügyben, ha van olyan, hogy igazság, akkor az inkább az örmény oldal felé billen. De!" – emeli fel morális mutatóujját Vona. "Meggyőződésem, hogy Magyarország egyik legfontosabb külpolitikai partnere Azerbajdzsán kell, hogy legyen. (...) És nem egy rövid távú pénzügyi segély céljából, mert az önmagában ócska, prostituált külpolitika lenne, hanem azért, mert az azeri is turáni nép, mint mi. Testvérnépünk, amellyel hosszú távú erős szövetségre, barátságra van szükségünk, hiszen kölcsönösen lehetünk segítségére egymásnak nagyon sok dologban."

A testvéri turáni népekre való rácuppanás természetesen már régen nem csak a Jobbik hobbija. A Fidesz-közeli, ill. mögötti ezoterikus-nacionalista értelmiségiek régóta errefelé nyomják a pártot, és eme folyamat olyan megmozdulásokon érhető tetten, mint a "Nem vagyunk gyarmat"-típusú vonulás vagy a nagyon magyar ember Ozorája, a Kurultáj. Az ilyen, harmadik típusú találkozások miatt ír a külföldi sajtó időnként olyanokat, hogy "A Jobbikhoz közeledik a magyar kormány azzal, hogy a mitológia segítségével keres magának szövetségeseket Ázsiában".

Vagy Félázsiában, ha van ilyen.