Magyarország tényleg nem hagyja magát: a székházfoglalás, a napi tiltakozások, az esténként vonuló százak-ezrek, a bátor középiskolások nélkül még nagyobb szégyen lenne magyarnak lenni, mint amilyen szégyen ma.

Ahogy azonban lassan a leglojálisabb nemzeti együttműködő számára is kiderül, hogy az események nem maradnak meg szűkebb Kárpát-medencei keretben, nyugati lapok, de még az EU és Amerika is jól be-beszól az első számú spirituális vezetőnek, a kormánypárt és médiája kezd teljesen kiakadni, mintha mindez azt jelentené, hogy valamiféle közvetlen és nyilvánvaló veszély fenyegetné kétharmados hatalmukat. Sőt, mit kiakadni: a NER-hű politika és média úgy hisztériázik, mintha a Fidesz sosem élt volna az utcai protest, a szabályáthágás, az online szervezkedés eszközeivel, a külföldi támogatás segítségével.

A tiltakozások természetesen nem az alaptörvény módosítása miatt, hanem annak "ürügyén" történnek, írja a Magyar Nemzet, amely napok óta mást sem talál hírértékűnek, mint azt, hogy a Milla és a Szolidaritás áll a fiatalok mögött, "akik közül többen az amerikai támogatást élvező Hallgatói Hálózat tagjai voltak".

"Középiskolásokat bujtogattak liberális vezetők" – ad címet szakértő módon a NER hivatalos napilapja annak, hogy "törvénysértő akciójukat több közéleti személyiség is támogatta". Bajnai Gordonról pedig "közismert", hogy "Washington támogatását élvezi", Charles Gati pedig egyenesen egy alkotmányon kívüli puccsista kihívás, ha jól értjük, de ez egyáltalán nem biztos. Megyeri Dávidnál viszont nem lehet egyértelműbben fogalmazni, ő a KDNP nyomán "anarchoterrorista eszközöket alkalmazó, épületfoglaló tüntetőkről", "üvegtörő, a Lendvay utcai Fidesz-székházban női munkatársakat ijesztgető nyeglencekről" delirál a vélemény rovatban, amely szót a Word most hullámos pirossal alá is húzta, teljes joggal.

Megyerit eddig sem kiemelkedő intellektusáért szerettük, az viszont mindenképp mellette szól, hogy távol áll tőle az a kedélyes, visszafogott, munkásőr-stílusú fenyegető hangnem, amelyben a néhai Magyar Hírlap utódszervezeténél dolgozó Szentesi Zöldi László küldi külföldre a tüntetőket, azaz "karakter nélküli hálózati figurákat" (ezek szerint valamit tud, amit mi nem, ideje a teljes iratnyilvánosságnak, Laci): "Most még elfuthattok. (…) Menjetek, a kutyának sem hiányoztok majd. Ha pedig mégis maradtok, viselkedjetek illedelmesen, mert egészen másfajta szelek fújdogálnak, ha nem vettétek volna észre." Mindkét napilapból hosszan idézhetnénk még a hasonló és még ilyenebb hangvételű kommentárokat.

Emlékezetünk szerint kicsit más hangnemet engedtek meg maguknak ezek a jeles orgánumok, amikor Orbán Viktor tizenegy évvel ezelőtt megkezdte hosszú menetelését a hatalom irányába, tekintet nélkül az eszköztár jogállamiságára.

2002 májusában, az elvesztett választásokat követő sokk és értetlenség jegyében hirdette meg Orbán a Dísz téren a csendes ellenállási mozgalmát: "most kell kimondanunk, meg fogjuk védeni, amit közösen létrehoztunk. Meg fogjuk védeni, mert képesek vagyunk rá. (…) Ma, most kell kimondanunk ezt, semmit sem tehetnek a polgári Magyarország szándékai és akarata ellenére. (…) Most arra van szükség, hogy százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok. Az erőnk, amely a sokaságban van, akkor valódi erő, ha képesek vagyunk magunkat megszervezni." A szervezkedés tehát csak akkor gáz, ha a szervezkedőket nem fideszesek, nem "polgárok" alkotják.

2006 nyara-ősze minden szempontból új helyzetet teremtett, és a Fidesz – az időnkénti kötelező elhatárolódásokkal együtt – látható élvezettel lubickolt a helyenként valóban terrorista, üvegtörő, büfékifosztó, gyújtogató, barikádállító ellenállási hullámban, örömmel lépett fel az árpádsávos Kossuth téren (Orbán egy tévényilatkozatában rehabilitálta is a zászlót). Majd 2007 tavaszán eljött ugye az emlékezetes kordonbontás ideje: 80 fideszes képviselő jogsértését "polgári engedetlenség" címén próbálták lenyomni a jogállam torkán. Sikerrel: a bíróság végül szimbolikusnak minősítette az akciót, a rendzavarás és garázdaság miatt indított eljárás megszüntetve.

Hol volt, miket írt ebben az időben a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap utódszervezete? Hát amikor elhangzott a "ne mi nyerjük a legtöbbet", az emlékezetes "a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot"? Polgári engedelmesség, nyilván így hívják ezt az általuk ásott árok túloldalán.