Neil Shubin paleontológus és csapata 2004-ben az Ellesmere-szigeti expedícióról három devoni kődarabot vittek haza. Mindegyikben egy-egy lapos fejű hal rejtőzött. Az egyikből a hal egyik nagy uszonyának egy furcsa kis csontját bányászták elő. A csontrög abban különbözött minden más uszonycsonttól, hogy a végén volt egy izület, amelyhez négy másik csont csatlakozhatott. Megtalálták tehát azt a 375 millió éves halat, amelynek már csuklója volt. Megtalálták a Szanyi Tibor beintéséhez vezető hiányzó láncszemet.

A Tiktaaliknak válla, könyöke és csuklója volt, s ez az egész ugyanolyan csontokból állt össze, mint Szanyi Tibor felkarja, alkarja és csuklója.

Szanyi Tibor végtagjainak számos szerkezeti elemét vezethetjük vissza ezeknek a halaknak az uszonyaiig. Amikor Szanyi Tibor le-föl hajlítgatja a csuklóját vagy kinyitja és ökölbe szorítja a kezét, ezeknél a mozdulatoknál olyan izületeket használ, amelyek először a Tiktaalikhoz hasonló halak uszonyaiban jelentek meg. Korábban nem léteztek, később viszont megjelentek a végtagokban, és mindez annak köszönhető, hogy a Tiktaalik a szárazföldre menekült a környezetében élő nagyobb halak elől.

A legelső élőlény tehát, amelyben már megvoltak a Szanyi Tibor felkarjában, alkarjában, sőt csuklójában és tenyerében található csontok, még pikkelye és úszóhártyája is volt. Ez az élőlény még hal volt.

Tudott-e a Tiktaalik labdázni, zongorázni, két lábon járni, beinteni jobbikos képviselőtársának? Ugyan, csacsiság! Hosszú még az út Szanyi Tiborig.

Az első igazi ujjak a 365 millió éves kétéltűeknél jelentek meg. Szanyi Tibor csuklójának és bokacsontjának teljes készlete a több mint 250 millió éves hüllőknél tűnik fel.

De mik azok a változások, amelyek képessé teszik Szanyi Tibort az ujjai használatára és a két lábon járásra? Az orsócsont elfordulása a könyökizület egy csatlakozópontja mentén. És hol láthatjuk e képesség kialakulásának kezdeteit? A Tiktaalikhoz hasonló élőlényeknél.

Szanyi Tibor lába nem áll ki kétfelé, mint a krokodilé, a kétéltűeké vagy a halaké, hanem a teste alatt helyezkedik el, rajta áll. Ezt a testtartási változást a medencecsont, a csípőizület és a combcsont módosulásai tették lehetővé: medencecsontja tál alakúvá szélesedett, a csípőizületi vápa mélyebb lett, a combcsontjának pedig kifejlődött a jellegzetes nyaka. Ezek a módosulások tették lehetővé, hogy maga alá rakja a korábban két oldalra kiálló két lábát és besétáljon az ülésterembe.

Van Szanyi Tibor kezében valami mélységesen emberi, ami a látható kapcsolatot jelenti közte és a KDNP vagy a Jobbik képviselői között, ami mutatja, hogy kik ők, és mire képesek. Tudnak vele fogni-markolni, alkotni és építeni – és az elképzeléseik megvalósításának egész feltételrendszerét a csontoknak, az idegeknek és a vérereknek épp ez a komplexuma jelenti. A hüvelykujjpárna például négy különböző izmot rejt magában. Forgassuk a hüvelykujjunkat és hajtsuk lefelé a kezünket: tíz különböző izom, és legalább hat különböző csont működik egymással összhangban. A csukló belsejében legalább nyolc apró csont mozdul el egymáshoz képest. A legegyszerűbb mozdulatnál is – teszem azt egy szalonka kilövésénél – bonyolult együttműködésbe lép az igen kis helyre összerakott nagyszámú alkatrész.

Szanyi Tibor felső végtagja egy általános mintába illeszkedik: egy csont a felkarban, két csont az alkarban, kilenc apró csont a csuklóban, aztán hosszúkás csontocskák öt sorozata, amelyek az ujjak vázát adják.

Az élet végtelen sokféleségének látszólagos káoszában immáron tiszta fény kápráztatja el a felvilágosult választópolgár szemét.

A többiek meg bekaphatják!

Forrás: Neil Shubin: A belső hal
Vince Kiadó, 2010
Fordította: Kállai Tibor