A hvg.hu-n május 10-én megjelent cikkében („Elnökcasting a médiahatóságnál”), Polyák Gábor médiajogász súlyosan sértő állításokat fogalmaz meg az NMHH-elnök kiválasztására irányuló, jelenleg is zajló eljárás apropóján. A szerző – durva, személyeskedő célzásokkal – azt állítja, hogy a médiatörvény idén februári módosítását a majdani NMHH-elnök szakmai kritériumai tekintetében saját magamra szabva, leendő önjelölt NMHH-elnökként fogalmaztam.

Ez az állítás egyszerre kegyelet- és becsületsértő. Kegyeletsértő, mert azt feltételezi, hogy az élete utolsó pillanatáig elképesztő alázattal dolgozó Szalai Annamária nem volt képes vezetni azon testületet, amelynek elnöke volt. Aki ismerte őt és betegsége körülményeit – márpedig a cikk szerzője ismerhette –, az pontosan látja e sejtetés abszurditását. Becsületsértő, mert ellenőrizetlen pletykákra alapozva gázol a személyes becsületembe, tisztességtelen és lelkiismeretlen tett elkövetésével vádol meg. Ha keresném az írás motivációit, talán a valódi önjelöltek kampányelemei között találnám meg...

Polyák Gáborral jól ismerjük egymást, az elmúlt években is képesek voltunk szakmánkról – sokszor egymás ellen érvelve is – beszélgetni, ha úgy adódott. Most mégsem érezte fontosnak, hogy mielőtt ennyire bántót és igaztalant ír, megkérdezzen az ügyről. Ilyen volna az általa olyannyira hiányolt szabad, demokratikus diskurzus?