Mint a szinhaz.hu nyomán hírül adtuk, Kerényi Imre egy múlt hónapban tartott fórumon igen érdekeseket nyilatkozott a Színház- és Filmművészeti Egyetemről meg a Nemzeti Színházról. Többek közt ezt mondta:

„Magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja tenni, amit megkövetel tőle a haza, […] meg fogja csinálni a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről”.

Ez a megjegyzés feltétlenül érdekes, mivel Alföldi színházát illető, ugyanitt, ugyanekkor kifejtett kritikájában a buzikról szó sem esett. Alföldi Róbertet és teátrumát így jellemezte:

„Nagyszerű, de komolyan. Virblis, egy ilyen trendi. Tudjátok milyen? Legyőzi a kereskedelmi színházat is. És olyan formagazdag, mindig eszébe jut valami. Jól csinálja! Jól csinálja. […] Trendi színház, ez vitathatatlanul nagyon népszerű, fiatalok tömegei látogatják. Tetszik tudni miért? Mert szórakoztató. Megkerüli a problémákat, mindent, jól kiszolgál. Csillog, villog, zakatol és leköt. Engem is lekötött”.

A fentiek tehát a következőt tartalmazzák: 1. Alföldivel az volt a baj, hogy színháza a buzikról szólt; 2. Kerényit viszont ez lekötötte. Ebből azután adódik a kérdés, hogy  „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” (ez neki a titulusa) mit ért formagazdagságon, meg azon, hogy „jól csinálja! Jól csinálja.”

Ráadásul, ha elfogadjuk a „szórakoztatás=buzik” Kerényi-axiómát, akkor további következtetéseket vonhatunk le abból a tényből, hogy az Ádám Ottó vezette, klasszikus polgári színjátszást fölelevenítő Madách Színházat Kerényi alakította át végleg nagy zenés darabokat és habkönnyű előadásokat bemutató musical- és bulvárszínházzá.

A föltárt összefüggések ismeretében lehet, hogy mégiscsak rendelünk egyet a Nemzet Könyvtár-sorozatból, vagy alaposabban tanulmányozzuk majd a Kerényi által az alkotmányozáshoz rendelt festményeket, esetleg végiggondoljuk még egyszer az Alaptörvény Asztalának funkcióját, hogy mindez a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről szól-e, avagy valami másról.

 (Itt szeretnénk elnézést kérni az összes meleg olvasótól a sértő „buzi” kifejezésért, ám kénytelenek voltunk átvenni Kerényi Imre szóhasználatát, de mint látják, ő sem úgy értette.)