Itt az árvíz, és ilyenkor különös látványosságok fordulnak elő: elöntött utcák, feszített tükrű Kossuth tér, satöbbi. Van viszont egy menetrendszerű látvány, és az a homokot lapátoló, illetve homokzsákkal szerencsétlenkedő politikus.

Természetesen azt szeretné, ha látná mindenki, amint ő segít, hogy azt gondolják az emberek, felébredt neki a lelkiismerete, és megteszi, amit tud.

A politikus jellemzően nem túl ügyes a homokkal, harcértéke nem éri el az átlagos közmunkásét. Segítsége tehát, bármilyen jó szándékú, annyit ér, mint hógolyó a pokolban. De azért szép tőle, hogy vagyonos ember létére lejött a hegyről.

Még szebb lenne, ha egy percig gondolkodna, mielőtt lemegy, és aztán ott maradna. Belátná, neki nem az a feladata, hogy töltse a zsákot, mégpedig azért nem, mert a lehetőségei ezen jóval túlmutatnak. Aztán visszaöltözne civilbe, ohne gumicsizma, telefonálna párat, és küldene a frontra egy dömper homokot. Vagy egy markolót. Arra akár fel is mászhatna fényképezkedni, tisztára olyan lenne, mint Jelcin, és biztosan hasznosabb. Oké, lenne pár tökfej, aki azon pörögne, hogy ennek a rohadéknak még markolóra is telik, viszont ezt eddig is tudta mindenki, a tökfejeken kívüli halmaz meg talán azt mondaná, hogy legalább nem bohóckodik, hanem segít.