Tisztelt Lánczi András!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Nőkhöz indulsz? címmel írott, a Heti Válasz május 23-i számában megjelent rövid, „felvilágosító” írását, amelyben többek között a női emancipációnak „a természettel” szembeni közömbös vagy ellenséges viselkedésre hívja fel a figyelmet. Egyúttal találós kérdéseket is szegez az európai civilizációhoz: milyen hatása lesz az emancipációnak a demográfiai folyamatokra? Tudom, hogy nem zavarja Önt, hogy nőként kezembe veszek olvasásra hetilapokat, és, hogy amikor egy politikai filozófus a fentihez hasonló kérdéseket vet fel, úgy nőként személyes megszólítás nélkül válaszolok. Óvatosan teszem, olvastam a Nietzschétől idézett mondatot – amelynek pontatlan fordítására Schmidt Mária is felhívta a figyelmet –, tudom: Önnél lehet, hogy van korbács, ha nőhöz indul, ha „azzal” beszélget.

Akárcsak a fideszes politikusok egy csoportjánál, hiszen ismerjük Daher Pierre, Balogh József vagy Meggyes Tamás történetét – utóbbiról talán Ön többet tud, hiszen a Századvég korábbi vezetőjének, Giró-Szásznak a cége beszállítója volt a nőverő politikusnak. Az Ön által vezetett Századvég személyzeti politikáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy az alapítvány vezetőségében egyetlen egy nő sincs. Természetesen szívük és értékrendszerük joga a kiválasztás (továbbá alkalmasság kérdése). Már nagyon elfáradt az a konzervatív érvelés, amely a felvilágosodásban, 1789-ben látja a végzetet, mármint a női egyenjogúság kérdésének napirendre kerülését. Ez csak elfáradt gondolat, de akad még tudományos fantasztikus érvelés is: Pokol Béla például az emberi jogi szervezetek globális médiatérben betöltött „gyarmatosító” szerepükben látja az apokalipszist.

Ön egy kerekasztal-beszélgetés alkalmával elismerte a feminizmus első hullámát, mely a természetes jogokért harcolt, azaz a nők egyenlő jogokra való jogosultságáért, hogy aztán a második hullám viszont már a női uralom (tév)képzetét hozza el. Ha az élet bármely területén nőuralmat lát vagy tapasztal, úgy kérem, erről tájékoztasson, körbe nézve az országgyűlési képviselők közötti női jelenléten, inkább reprezentációhiányt látok, mintsem uralmat. 386 főből 34 nő. Kevesebb, mint 10%. Egy konzervatív politikai filozófus nyilvánvalóan máshogyan áll az emberi jogok kérdéséhez és azok „közpolitikai” relevanciájához, mint egy zöld-baloldali politikus. Nem is várhatja el egyik a másiktól, hogy filozófus vagy politikus létükre alapvető premisszáikat írjanak felül. Éppen ezért nem is kérem Önt arra, hogy ha meghallja Simone de Beauvoir nevét, maradjon higgadt, és ne gondolja el rögtön annak nevét egy mondatba az uralommal.

Ott ahol egyenlőség van, ott mindig van elnyomás – állítják a (magyar) konzervatívok. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ha egy kelet-európai konzervatív politikai filozófus meghallja az egyenlőség kifejezést, rögtön a Gulag szigetcsoport, az államkapitalista Rákosi- és Kádár-rendszerre vagy éppen saját maga bölcsességére gondol, azaz ahol egyenlőség van, ott biztos elnyomás is van. Ezek szerint az már az elnyomás jele, hogy egy nő ugyanannyit keres ugyanazért a munkáért, mint egy férfi? Ez már nőuralom? Ha igen, úgy akkor most férfiuralom van? Öntől tudhatjuk, hogy nem, ebben az esetben ugyanis csak az emberi ész törvényei „alkalmazkodnak” megfelelően a természeti törvényekhez. Értem.

Folytatva: elnyomáshoz vezetne az, ha biztosítva lenne, hogy mindenfajta munka valóban nyitva legyen a nők számára – például felmerüljön annak a lehetősége, hogy képessé válhat vezetőségi taggá válni a Századvégnél –, hogy rugalmas munkalehetőségek (job sharing, távmunka, szabad munkaszervezés, stb.) álljanak előttük, hogy a terhesség és a GYES alatt az át- és továbbképzés lehetősége adott legyen számukra? Az a nőuralom jele, ha egy nő napközbeni gyermekellátó intézményeket mer igényelni, munkáltatók ösztönzését kisgyermekes anyák foglalkoztatására? Korbács jár annak, aki szembe megy azzal a ténnyel, hogy hazánkban, ami igazán feminizálódik, az a szegénység? Azzal erőszakolják meg a nők városi tereket, ha babakocsi-konform köztereket kívánnak, illetve munkahelyekbe, közintézményekbe, vendéglátóegységekbe pelenkázókat és szoptatóhelyiségeket? Az az elnyomás, ha mindenki úgy és akkor válik anyává, amikor és ahogyan szeretne/tud? Igazságosabb szülői teherviselés – ez lenne az új kommunista-feminista doktrína? Várom válaszát kérdéseimre, mitől a nőuralom jelei mindezek.

Gondolom látta, hogy a szintén konzervatív Schmidt Mária sem vette védelmébe. „Milyen hatása van az emancipálódásnak a demográfiai folyamatokra?” – kérdezi Ön, a Terror Háza igazgatója pedig válaszol: „Teszi fel az álnaiv kérdést a szerző, mintha nem tudná, hogy könyvtárnyi irodalom foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a női írni-olvasni tudás és a vállalt gyermekek száma között milyen markáns összefüggés állapítható meg.” A történészhez képest tovább mennék. Részemről biztosítanám a nők és férfiak egyenlő részvételi lehetőségét a társadalom minden szférájában – a családban és a politikában, a munkaerőpiacon és a vállalatok csúcsvezetésében. Ennek érdekében átmeneti adminisztratív intézkedéseket (pl. kvótákat) szükséges bevezetni azokon a területeken, ahol a nők jelenleg alulreprezentáltak, valamint oktatás- és médiapolitikánkkal erősítenénk a nemek közti kölcsönös megbecsülés, az igazságos és méltányos feladatmegosztás, az egyenlő érvényesülési lehetőségek társadalmi elfogadottságát (a dolog nem egyedi, lásd az Európai Bizottság irányelveit). Értem ugyanakkor Kiss Noémi írót is: „Ki szeretne kvótanő lenni? Egy nő okos, kiteljesedett és vonzó akar lenni.” Így van! Ott tud is, ahol például az egyetemi és kutatói szuperpozíciókban ülők nem olyan Nietzsche-idézettel látják el írásaikat, minthogy „akik a nők egyenjogúságát akarják, csupán a férfi férfiatlanítását érik el.”

Tisztelt Lánczi András! Az Ön és a fideszes képviselők feminizmusra vonatkozó filozófiai és politikai büntetőhadjárata már-már annyira túlpörög, hogy észre sem veszik, amikor egy viktóriánus korba kergetik vissza a nőket. Vagy ha gyerekgyárrá vagy konyhatündérré fokozzák le őket. Nyugalom, utóbbi téren nem állnak mindig egyedül. Ebből a szempontból nem sokkal volt jobb az MSZP elnökének vasárnapi Facebook-posztja sem: „Ma én »főztem« az ebédet ... elmentünk egy étterembe” (majd pedig egy smile). Ez annyira nem vicces, hiszen ezek szerint otthon kizárólag a feleség dolga a főzés, férfi be nem megy a konyhába.

Ezzel Ön is egyetértene, hiszen írása szerint ez már valóban a természeti törvénynek megfelelő, nemde?!

Ha nem, úgy kérem, világosítson fel, mondja el, hol tévedek, és ha ideje engedi, úgy kérem, vegye vissza a Nietzsche-idézeteket a Századvég Fidesz-frakciónak szánt felkészítő anyagaiból, mert a vak komondoros Balogh Józsefek hajlamosak szó szerint venni őket. Előre is köszönöm.

(A szerző független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke)