"Szerintem jó ötlet lenne" – válaszolta állítólag Gandhi, amikor megkérdezték tőle, mi a véleménye a nyugati civilizációról. Közép-Európáról hasonlóan bizakodó gondolatokat ontott a térség intellektuális színe-java a 20. századnak azon szűkös momentumaiban, amikor ilyeneket még le lehetett írni, el lehet mondani.

A közép-európai kis népek összefogásának gondolata persze a ká-európai rendszerváltások után bukkant fel újra, mit felbukkant, kifejezetten felütötte a fejét, de mire idáig eljutottunk, reménytelen és szánalmas giccs lett belőle, amely – kettős kudarcként – sem a nemzetállami, sem az európai realitásokat nem tudta felülírni. A prominens cseh exellenzéki és volt miniszterelnök, Petr Pithart is arról beszélt a minap, hogy a közép-európai rendszerváltók "visegrádi" gondolatai csak részben értek célt, de "az egyik legfontosabb célt – egymás segítését az euroatlanti integráció folyamatában – maradéktalanul sikerült megvalósítani". Ebben ennyi volt. Európa túllépett Visegrádon.

A cseh-szlovák-lengyel-magyar együttműködés (V4) ennek a romantikus 90-es évekbeli gondolatnak a velünk élő relikviája, és hogy létezésének se értelme, se különösebb haszna nincsen, mutatják a legutóbbi varsói V4-csúcson elhangzottak.

"Magyarország a legjobb pillanatban veszi át a visegrádi államok együttműködésének elnöki posztját, mert az ország éppen most áll növekedési pályára", plusz létrejött a "munkaalapú gazdaság" – közölte pl. a magyar miniszterelnök, ami azért is érdekes indoklás, mert Budapest nem tett semmi olyat, ami a többi recessziós ország ilyen típusú lekezelését indokolná, pláne nem volt egyetlen olyan ötlete sem, amit a közép-európai térség ebből a szempontból hasznosíthatna. A magyar 0,5 százalékos növekedést a lakájmédia a mennyekbe menesztette ugyan, de a lengyel növekedés szintén 0,5 százalékos, a szlovák 0,6 százalékos (a csehek viszont valóban mínusz 0,8 százalékon állnak).

Ami pedig a létrejött "munkaalapú gazdaságot" illeti, megkérjük cseh, szlovák és lengyel barátainkat, nézzenek már körül a pl. kényszer-közmunkások között, illetve Klinghammer István fejében, úgy látjuk, ott még bőven van hely.

Magyarország természetesen azért a legjobb pillanatban veszi át a V4 elnöklését, mert nálunk olyan ember vezeti a nemzetet, akinek víziója van: mint az az MTI tudósításából kiderült, a magyar elnökség egyrészt "több külpolitikai kezdeményezéssel" is élni akar (egy egész közép-európai térség fedezi majd fel hirtelen Azerbajdzsánt, Kazahsztánt, Indonéziát, Vietnamot és Mongóliát), másrészt létre akarja hozni a V4 "parlamenti dimenzióját", azaz parlamenti delegátusok találkozóit, ami azért is érdekes, mert Magyarországnak jelenleg nincsen parlamenti dimenziója, ezt a még velünk élő fájó emléket felváltotta egy, a saját választóit is átverő kétharmados törvénygyár.

Nem, a V4 nem egy tömb, Orbán viszont valóban Európa "fekete báránya" lett. Úgyhogy éljen és virágozzék Magyarország V4-elnöksége!