Miközben csöndes érdektelenség lengi körül az állami működésünket elmarasztaló európai parlamenti határozatot, és a monetáris politika arkangyala, Unortodox Szent György éppen kiűzi hazánkból az IMF-et, Magyarországon Orbán Ráhel és Orbán Sára, valamint férfipartnereik Balaton Soundon ellejtett táncát megörökítő videóból keveredett patália. A népszerű videomegosztó le- majd visszatette a fölvételt, a kormányhívek fölháborodtak, és ismételten – egyébként helyesen – vita robbant ki a magánszféra határairól és arról, hogy ki minősül közszereplőnek.

TGM a magánéletbe történő beavatkozásnak minősíti az esetet, és leszögezi, hogy senki nem tehet arról, hogy kik a szülei, egy fiatal pedig hadd ugrándozhasson kedvére. Utóbbiakban kétségkívül igaza van, ám összességében – szerintem – téved.

1. Ha valaki nem látta volna a videót, úgy a reakciók alapján olyan érzése keletkezhet, mintha valami rettenetes magánéleti titok, vagy az emberi méltóságot semmibe vevő képkockák láttak volna napvilágot, ehhez képest a két lány és a két fiú ártalmatlan táncát filmezték le egy nyilvános rendezvényen, amelyen a résztvevők tudomásul vették, hogy róluk fölvétel készíthető. (Az erről szóló értesítéseket több helyen kiaggatták a fesztivál területén.) A TGM által megkövetelt „egalitárius szemlélet (a minden személy iránt köteles és egyenlő tisztelet)” éppenséggel azt követelné, hogy háborodjunk föl akkor azon is, hogy kéretlenül kerülnek be lányok a „Sound legjobb női”-összeállításokba, illetve lapok tucatja velük adják el fesztivál-beszámolóikat. Nemcsak arról nem tehet senki, hogy miniszterelnök az apja, hanem arról sem, hogy nagyok a mellei.
2. TGM elvi igazságai ettől még állnak, csak a konkrét helyzet más. Ennek megítélésében nem segít az a tudálékos fontoskodás, amelyet az ügyben megszólaló egynémely szakértő előadott. Egy ügyvéd például azzal indokolta a videó törlését, hogy az „nem volt fenyegető, sem zaklató, csak sértő”. [Kiemelés az eredetiben] Hogy jogszabályt nem sértett senki, azt már tisztáztuk, de hogy ezen felül mitől lett volna sértő a fiatalok önszántukból, nyilvános rendezvényen előadott produkciója, az megfejthetetlen. Maradjunk annyiban, hogy a kormányfőnek legkevésbé sem lányai miatt kell szégyenkeznie.
3. Az végképp érthetetlen, hogy bizonyos kormánypárti orgánumok és homályos hátterű blogok miért a mi cikkünket mutogatják elemi fölháborodásuk tárgyaként, mégpedig olyan szöveggel, hogy szerintünk „nem közszereplőket kell támadni, hanem a gyerekeiket”, meg hogy „nem sok gyomorforgatóbb etűdje akad a hazai online sajtótörténetnek, mint a miniszterelnök gyerekeinek kéjes, kényszeres zaklatása szabadidejük alatt”. Azon túl, hogy eszméletlen önfegyelemre van szükség, hogy az ember benyelje a Finkelstein-alkalmazottak és a Közigazgatásügyi- és Igazságügyi Minisztérium aktatologatóinak (akik karakán kussolással tűntek ki a föld- és trafikügyletek idején) morális kioktatását, ismétlem: senki nem „támadta” a miniszterelnök lányait. Kedves Ráhel és Sára, nyugodjatok meg, önként jelentkező barátaitok állításaival ellentétben semmi sértőt nem műveltetek, azért mert két fiúval roptátok nem lehet (és nem is akar senki) támadni benneteket! Mi például csupán Semjén Zsolt miniszterelnök világra szóló ökörségének, hogy ti az európai „szocialista-liberális-zöld figurák” „'68-hoz, s annak anarcho-nihilista szemléletéhez köthető deviáns életvitelükből csinálnak politikai ideológiát”, ellenpontozásaként raktunk be egy képet a videóból. És, hogy megint egyértelműsítsek: nem ezzel van baj, hanem Semjénnel, erről néhány őszinte szó alább. Ami viszont a zaklatást illeti: nem egyszerűen egy nyilvános rendezvényen készültek a fölvételek, hanem annak VIP-részlegében, az ott megjelenők önként nyilvánítják magukat fontos személyiségnek. És itt akad valami, ami a nyilvánosságra tartozik.
4. E ponton nyugodtan hagyhatjuk is az Orbán-lányokat, a fesztelenül ácsorgó Rogán Antal – sokadszorra – jobb példa bármi másnál. Adott ugyanis egy garnitúra, amelyik a) Semjén Zsoltot küldi ki a dekadens Nyugatról, annak anarcho-nihilista szemléletéről, illetve az azzal szemben álló, a kétharmad által létrehozott keresztény, nemzeti ihletettségű alkotmányról papolni, b) Hoffman Rózsát és erkölcstanát szabadítja rá a fiatalokra, c) egészségvédelmi okokra hivatkozva gyakorlatilag minden károsnak minősített tevékenységet betilt, vagy korlátoz, d) a legenyhébb kábítószer legcsekélyebb mértékű birtoklását is börtönnel fenyegeti, e) örömtelen társadalomképében szinte az egyetlen szórakozás a tökreménytelen magyar futball, addig „elitje” azon az élőhús-piacon csapatja ezerrel, amelyik a) az agyon ócsárolt konzumszemlélet megtestesülése, b) a szigorú nemi erkölcsöket és az önmegtartóztatást lábbal tiporja, c) nem éppen a bódulatlan szórakozásról vált híressé.

Az utóbbi pontból bátran lehet arra a következtetésre jutni, hogy a kiváltságosok rétege mindent élvezni akar, amit a többiektől elvon, illetve, hogy élvezhesse, ahhoz az kell, hogy a többiektől elvonja, ezért kell Semjén és a többi purifikátor, akik prédikációikkal megpróbálják eltakarni a valóságot a nyáj elől. Az álságos módon fölháborodó kurzusszolgák meg a szöveg és a gyakorlat közötti különbségről óhajtják elterelni a figyelmet. Éppen ezért van szükség az olyan beszámolókra, amelyet a 444.hu készített, ja, és szükség van az önfeledten mulató Orbán-lányokra.

Ráhel, Sára, köszönjük! De tényleg.