Lehet-e egy kilátást államosítani? A főváros legtökéletesebb kilátását ráadásul? A magyar kormány most bebizonyítja, hogy igen lehet, a Citadella lenyúlása ugyanis nem kevesebbet jelent, mint Budapest legszebb kilátású, ízléssel berendezett éttermének átvételét is, úgy, hogy – és most a sajtót idézzük – "a kormány nem nagyon akar kártérítést fizetni." Nem nagyon, ezt ízlelgessük azért egy kicsit.

És ha mi meg nem nagyon szeretnénk adót meg járulékot fizetni. Köszönjük meg, hogy ily módon ez most lehetségessé vált?

Az utóbbi napokban jól kimulattuk magunkat azon, hogy a jogállami normákat kizárólag a zágrábi kormányon bírja a kormányunk számon kérni, önmagán véletlenül sem, de hát vicces is lenne, hiszen legkésőbb 2005 óta a mostanra NER-ré szervezett őrület alapértéke az, hogy "ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves adja vissza, annak nyomatéka van." Jó, ne mi nyerjük a legtöbbet, de azért amit csak lehet, igen, a magánnyugdíjtól a szerencsejátékokon, földeken, trafikokon át egészen a takarékszövetkezetekig, kórházakig, iskolákig. És mostantól miénk a Citadella is. Csak, mert kell, azért.

Arról, hogy a Citadella a miénk, benne az a pár privát biznisz, az a pár bérelt étterem, szálloda, papírunk van, amely papírt történetesen mi írtunk saját kezűleg. Indoklás kell? Tessék: "a Citadella eddigi használata, hasznosítása nem felel meg a világörökségi törvényben foglalt követelményeknek". Így megy ez. Érdemes végignézni a Citadella létesítményein, hogy pontosan mi nem felel meg a követelményeknek: a Panoráma étterem? A Lounge? A múzeumok? A '44-es, '45-ös tankok? Hát, inkább ott legyenek, mint a Deák téren, ha szabad javasolni.

A Szabadság-szobor állaga valóban kétséges, de hát annak renoválása inkább csak jó szándék kérdése. Ha arra csak negyed annyit költöttek volna, mint a privát tulaj az éttermeire, már nem itt tartanánk.

A kormány azt szeretné elhitetni, hogy ő csupán "a közérdek" nevében "rendet tenne" a használati viszonyok terén, pedig ezt simán megtehetné úgy is, hogy nem veszi el a másét, és pláne nem kártérítés nélkül. A Citadella "méltatlan" hasznosítása (lebontott terasz, belépődíj tervezett szedése stb.) egy sok évvel ezelőtti, lezártnak tűnő történet, amely a számos kétséges bizniszéről elhíresült, "konfliktusos" vállalkozóként ismert Veres István nevéhez kötődik; teljesen egyértelmű, hogy a bürokrácia ebbe a készbe akar beleülni, amely attól kész, hogy privátim láthatóan nagyon sokat invesztáltak bele.

Ám bármennyire is gázak lehettek Veres bizniszei, az állam most pont úgy viselkedik, mint egy őnála osztályokkal profibb maffiózó: fegyveres erővel ellehetetlenít, kisajátít, bekebelez. Az erő vele van. Fellebbezésnek helye van, de megjegyezzük magunknak.

(A legjobb kilátás rovatunk Facebook-oldaláról nyílik.)