A nemzetközi lobbizás első szabálya az lenne, hogy ne teljes elkúrással kezdjük meg külföldi lobbi-tevékenységünket, mert az ilyesmire nem csupán az angol nyelvű hazai sajtó repül rá azonnal, hanem nyilván a célország illetékesei is, előbb-utóbb. Ha viszont már megtörtént a baj, akkor életbe lép a második szabály: ha már muszáj cáfolatot kiadnunk, akkor az legalább próbálja tényleg megcáfolni a főbb állításokat, ne csak olyan hangulatot árasszon, mintha.

De mi is történt? Az, hogy kiderült: miközben Fellegi Tamás volt miniszter és IMF-főtárgyaló egy Amerikában működő, a magyar kormány által létrehozott, de állítólag kormánytól független, lényegében PR-tevékenységet végző közhasznú alapítvány, a Hungary Initiatives Foundation (HIF) egyik vezetője, addig cége, a EuroAtlantic Solutions konzorciumot hozott létre a washingtoni Prime Policy Grouppal, hogy hivatalos, regisztrált lobbista cégként Magyarországért ténykedjenek döntéshozóknál, "a kongresszusban, a befektetők, a zsidó közösség és az amerikai magyarok körében". (A HIF korábban Friends of Hungary munkacímen futott, mígnem kiderült, hogy belefutottak egy Bajnai-féle problémába: a nevet már lefoglalták tök mások, esetünkben Bencsik "Békemenet" András fia. Különben is, azzal, hogy "Magyarország barátai", kb. 3-4 embert tudtak volna csak becserkészni.)

A politics.hu még csak nem is azt a teljesen törvényes, de abszurd megoldást pécézte ki, hogy egy kormányzat által létrehozott és legalább 15 millió dollárral támogatott nonprofit intézmény vezetése "személyesen és pénzügyileg" is független lehet a kormányzattól, csak arra hívta fel a figyelmet, hogy ez meg a fizetett lobbista poszt teljesen összeférhetetlen egymással. Meg arra, hogy a EuroAtlantic egyik vezető embere Heltai Péter újságíró, volt Secu-ügynök, hogy az amerikaiak tudják: ez már tényleg Abszurdisztán-alsó.

Fellegi az MTI-nek nyilatkozva határozottan cáfolta, tényekkel azonban nem tartotta szükségesnek alátámasztani, hogy a HIF is nettó lobbitevékenységet végez Amerikában. Két dolgot állít, és persze egyiket sincs okunk kétségbe vonni: az egyik, hogy nem lobbiznak (mármint hivatalosan), ezt az alapszabályuk sem engedné, és meg is vonhatnák a közhasznú státusukat, a másik, hogy a EuroAtlantic "operatív irányításában nem vesz részt, és annak tevékenysége semmilyen formában nem függ össze a HIF alapítványéval". Mondjuk emlékszünk, hogyan reagált a Fidesz, amikor Gyurcsány közölte ugyanezt a cégeiről, de jó, fogadjuk el, nem szól bele.

És jó, ne nevezzük lobbizásnak, de a HIF bizony a kulturális és oktatási tevékenységek támogatásával Magyarországnak csinál propagandát, javít országimázst, "a közdiplomácia eszközével igyekszik fellépni az ország, illetve a jelenlegi kormány érdekében" – hát pont erre hozták létre.

Nem irigyeljük mindenesetre Fellegi Tamás egyik énjét sem, sem az üzletember lobbistáét, sem a civil lobbistáét: az orbáni Magyarországot eladni Amerikában, hááát... Amikor Rogánnak az a fő baja a Horthy-szoborral, hogy az provokáció, és a baloldal milyen jól jár vele. Amikor Orbán nyíltan elmondja a parlamentben, hogy számít a Jobbik szavazóira (és így, értelemszerűen: azok rá). Amikor az állampárti média halál komolyan azzal jön, hogy az amerikaiak nemcsak lehallgatták Orbánt, de az így szerzett infókat átjátszották Gyurcsánynak és Bajnainak, egy napra rá pedig "totalitárius hírszerzés" felütéssel még rá is erősít, és azzal vádolja Amerikát, hogy "nem először avatkozik magyar belügyekbe, és próbál nyomást gyakorolni az Orbán-kormányra".

A nemzetközi lobbizás harmadik szabálya egyébként az, hogy a hitelességed érdekében ne legyél röhejes.