A kormányzat a foglalkoztatáson belül két dologra igen büszke mostanában. Az egyik az, hogy felemelték a minimálbért 101 ezer 500 forintra, a másik pedig, hogy milyen jól mutat a statisztikában a sok közmunkás. Az egyik nagy baja a kormányzati örömködésnek, hogy a közmunkában foglalkoztatottak a kötelező minimálbér megközelítőleg háromnegyedét kapják meg bérként. A másik pedig, hogy a közmunkásoknak nagyon kevés esélyük van visszatérni a piaci munka világába. A valóságot elfedő kommunikációs torta tetejére még a választások közeledtével odatettek egy marcipáncseresznyét, ami pedig nem más, mint a téli közmunkaprogram.

Sokatmondó, amit Orbán Viktor mondott nemrég a Parlamentben a téli közmunka képzések résztvevőiről: szerinte a mai magyar valóság az, hogy alapvető civilizációs funkciókra kell megtanítani az embereket, és a kormány még jót is tett ezekkel az írni-olvasni sem tudókkal, hogy nem segélyt, hanem munkát adott nekik. Ezt próbálta túllicitálni a Jobbik, mikor azzal ijesztgette az embereket, hogy „százezer túlkoros, antiszociális hajlamú embert” akar a kormány rászabadítani az iskolarendszerre.

A téli képzési program egy létező problémára adott rossz válasz. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya nagyon magas a munkanélküliek közt, akiknek a mai munkaerő-piaci helyzetben gyakorlatilag semmi esélyük sincs arra, hogy munkát találjanak. Számuk a kormányváltás óta még nőtt is, ha a szakképzetlen közmunkásokat is ideszámítjuk, akik, mint tudjuk, nem szerepelnek a regisztrációban.

Magyarországon egy alapfokú, legfeljebb szakiskolai végzettséggel rendelkező ember sokkal nehezebben tud elhelyezkedni, mint nyugat-európai társa. Aki gyengén teljesít az alapfokú oktatásban, az szinte biztosan olyan szakiskolába kerül, ahol az alapkészségeit már nem is fejlesztik tovább. 17 éves korára pedig kint találja magát egy olyan munkaerőpiacon, ahol e készségek nélkül senkinek nem kell, és a felnőttoktatásban sem kap második esélyt.

A Fidesz „munkaalapú társadalma” tovább súlyosbította a helyzetet azzal, hogy lemondott a képzetlenekről. Egyik első intézkedésként eltörölte a segély azon feltételét, amely a 35 év alatti, általános iskolai végzettséggel nem rendelkező munkanélküliek számára előírta az alapfok elvégzését. 16 évre csökkentette a tankötelezettség korhatárát, képzetlen fiatalok tömegeit tolva ki ezzel a munkaerőpiacra. A szegényellenes társadalompolitika tehető felelőssé azért, hogy a Fidesz kormányzása alatt nőtt az iskolai lemorzsolódók aránya, ma ez az arány már 11,5 százalék.

Az alacsony végzettségűek számára a kormány nem kínált mást, csak közmunkát, mondván, számukra nincs hely az elsődleges munkaerőpiacon. A kormány lemondott ezekről az emberekről, a közmunkába „ragasztotta” be őket, a kitörés legkisebb esélye nélkül. Ezek a képzések a szakemberek szerint teljesen alkalmatlanok arra, hogy az alacsonyan képzettek számára egyfajta „második esély” szerepet töltsenek be. Az állami felnőttképző intézet, a TKKI szakértője egy olyan tananyagot állított össze, ami egy 6-7 éves, olvasni tanuló gyerekeknek készült, Meixner-módszertanon alapuló képzési anyag újrahasznosított változata.

Három éven keresztül semmit sem tett azért a kormány, hogy rendes módszertannal megalapozott, második esély típusú felnőttképzési programok induljanak a munkanélkülieknek, azt az ígéretet se váltotta be, hogy önfenntartóvá tegye a közmunkaprogramot. Ahogy abból sem lett semmi, hogy támogatnák a szociális szövetkezetek létrejöttet, hogy a hátrányos helyzetű emberek saját lábra tudjanak állni. Idén nyáron írta ki csak a TAMOP 2.4.3 D pályázatot a szociális gazdaság fejlesztésére, s minden törvényes határidőt túllépve még mindig nem hirdetett eredményt a mai napig. Pedig, ha ez év végéig nem kötik meg a támogatási szerződéseket, akkor már nem lehet lehívni az uniós forrást. Erre nem válasz a minisztérium magyarázkodása, hogy a "rendkívül nagyszámú pályázat értékelése hosszú időt vesz igénybe".

Egyértelműnek tűnik, hogy a tél közmunkaprogram nem más, mint egy újabb, kizárólag a statisztikáknak szóló, valós haszon nélküli kormányzati trükközés. Az, hogy ezrével terelnek be teljesen különböző hátterű, képességű, végzettségű munka nélküli embereket a programba, senkit sem segít közelebb ahhoz, hogy javuljanak a munkaerő-piaci esélyei. Ehhez nem tömeges programokra volna szükség, hanem személyre szabottan kell felmérni, hogy az adott személynek milyen képzésre van szüksége. Minden normális, XXI. századi fejlett országban differenciált rendszerben, célzottan működnek a munkanélkülieket segítő intézmények, programok, nem tömegszerűen, kötelező jelleggel, figyelmen kívül hagyva az egyén szükségleteit, meglevő tudását, képességeit.

Szél Bernadett
az LMP társelnöke,
a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagja