Pokorni úr rossznak tart egy törvényjavaslatot. A Miniszter úr nem beszélt vele előtte. Azóta sem. Sokféle gyerek van, sokféle tanulási út, a két tankönyv nem fedi le ezt a sokféleséget, személyre szabott fejlesztésre van szükség, ehhez kevés a két tankönyv, mondja Pokorni úr. Arról, hogy a frakcióban mit mondanak minderről, Pokorni úr nem akar beszélni, még az Oktatási Bizottság elnökeként sem.

A tekintetében valami egészen furcsa, szokatlanul őszinte szomorúság, egyáltalán: érzelem mutatkozik. Mintha legszívesebben odabújna a kérdezőhöz. Mint a gyerek, aki rosszat csinált, és nem meri elmondani, de szüksége van a szeretetre. Nem is beszélni kéne, hanem cselekedni, Pokorni úr. Nem kívánom én Önnek ezt a jót, mert nem érdemli meg, de mégis: mekkora hős lehetne! Hős? Igen! Egyszerűen csak tisztességes, az mifelénk már felér a hősiességgel. Én tudom, hova járatja a gyermekeit, magam is jártam abba az iskolába, és emiatt aztán tudom, hogy mi a problémája ezekkel a törvényekkel.

Fel lehetne állni. A majomnak is sikerült, sőt még sokra is vitte, bízott a gerincében, és hogy elbírja majd a súlyt. Nem kell félni, meg kell próbálni. Lesznek majd nehéz percek, órák. Még az is lehet, hogy rettenetes lesz. De bele lehet majd nézni a tükörbe.

Nemrég elhunyt barátom, Bächer Iván szokta volt mondogatni Önöknek: csak addig szégyelljék magukat, amíg élnek, utána rábízhatják mindezt a gyermekekre, unokákra, dédunokákra nyugodtan.

A pokorný szlovákul azt jelenti: alázatos.

"oly hangulat mely az emberi Én csekélységének tudatából ered;

az alázat szép, ha a végtelenség és eszmény irányában nyilvánul, és akkor úgy a vallási és bölcselmi költészetnek egyik legvonzóbb tulajdonságát képezi;

rút az alázatos, ha rabszolgalélek kifolyásaként nyilatkozik, a hatalmasokkal és a jogtalan bitorlással szemben."

(Forrás: Pallas Nagylexikon)

Hm!

Abban a bizonyos iskolában reggelente ezzel kezdtük a napot, és ezzel kezdik ma is, bizonyára ön is halotta már:

A világba nézek én,

melyben ragyog a napfény.

Hol szikráznak a csillagok,

hol nyugodnak a kövek,

hol élve nő a növény, és érezve él az állat.

Hol lelkében az ember a szellemnek otthont ad.

A lelkembe nézek én, mely a belsőmben él.

Kérlek, add, hogy erő és áldás,

munkához s tanuláshoz, bensőmben növekedjék.

Reggeli áldás, valami ilyesmi volt a neve. Mondogassa kicsit, Pokorni úr, hátha segít.

Boldog karácsonyt!