Január 11-e van, de az év Lázár János-díjas mondata máris elhangzott. Erős évkezdés, nem kétséges. Akár ugorhatnánk is 2015-re, ezt a teljesítményt úgysem lehet felülmúlni, bár egyesek szerint lesznek még erőteljes próbálkozások idén.

Állami alkalmazottak, állami autókkal, állami cég által biztosított üzemanyagot használva, munkaidőben, állami pénzen szórakoztak – írták a miniszterelnöknek elküldött levelükben az egyik állami gazdaság erdészeti dolgozói. Ebben ingyenes hajtóvadászatokról, mulatozásokról, esztelen pazarlásokról számoltak be, amelynek összege eléri a 70 millió forintot számításaik szerint. Látva a plebejus kormány lebírhatatlan vonzalmát a grófi és az elvtársi hagyományok harmonikus egyesítése iránt, a levélben foglaltakat nem tekintenénk teljesen életszerűtlennek.

– Megkaptuk a levelet, azonban nem lett iktatva. Névtelen, arctalan bejelentésekkel nem foglalkozunk. Ha valaki névvel is vállalja az állításait, akkor természetesen mindig kivizsgáljuk a leírtakat – nyilatkozta erre a Miniszterelnökség Lázár János-díjas munkatársa.

1. Annak a kormánynak a részéről, amely bemutatkozásképpen és a miheztartás végett demonstratívan kirúgta az állásukból azokat a szakértőket, akik merészeltek a repülőtér elnevezésénél más szósorrendet javasolni.
2. Azok kedvéért, akik esetleg nem értették a célzást, megszüntették az indoklási kötelezettséget az elbocsátásoknál.
3. A fenti nyilatkozat két héttel azután hangozott el, hogy a bejelentését névvel és dokumentumokkal vállaló adóellenőrrel szemben vádat emeltek egy kedélyes házkutatás kíséretében. Ha valaki névvel is vállalja az állításait, akkor természetesen mindig kivizsgáljuk az illetőt.

Ha valaki még nem hallott volna róla, a Lázár János-díjjal azokat a kormányzati megnyilvánulásokat szokás jutalmazni, amelyek hallatán az ember a legközelebb kerül a megtébolyuláshoz, ilyenkor hirtelen elbizonytalanodik a szavak jelentésében, az agya felforr, a feje sípoló kuktává változik, a tehetetlen düh majdnem szétveti, végül mindent elsöprő vágyat érez arra, hogy az első keze ügyébe kerülő gránitszilárdságú tárggyal letörölje az arcukról az önelégült vigyort. Aztán visszaül a fotelbe, felidézi az államfő szép gondolatait a hazaszeretetről, lehűl magába zártan, mint a tűzről levett leves, átvált valamelyik sportcsatornára, ahol még nyerhet, a fejében a sípolás is lassan elcsendesedik.

Kövessen minket a Facebookon is!