Kedves Lévai Júlia,

kérem, ne vegye tőlem rossz néven, hogy amennyiben politikai ellenfeleimmel vitatkozom, igyekszem ezt udvariasan és jóhiszeműen tenni. Egyáltalán nem tartom plauzibilisnek azt, hogy mindenben csak nekem lehet igazam. Azt se tartom megengedhetőnek, hogy a dialógusra soha ne tegyünk kísérletet.

Pesszimista föltételezéseim nekem is vannak. Elképzelhetőnek tartom, hogy ön látja jól a dolgokat, hiszen pl. Ballai László ominózus cikkét történetesen nem olvastam, csak az ön írása nyomán, és csakugyan elég megdöbbentő.

Nem úgy tetszik, mintha a Fidesz–KDNP és a Jobbik azonos lenne. Erre az is utal, hogy a balliberális pártszövetségből kiábrándult (és rosszul informált) szavazók egyre nagyobb számban a Jobbikhoz állnak át, miközben az Orbán-kurzust továbbra is utálják.

Az antiszemitizmus nem minden. A Fidesz–KDNP rendszerpárt, az ellenőrzött kapitalizmus, a hierarchia, az egyenlőtlenség, a középosztály, a nemzeties establishment, a tekintély, a rend, a központosított állam dúsgazdag, nagy hatalmú, idősödő pártja, a Jobbik viszont rendszerellenes, rendszerellenzéki párt, akciózó, fiatal, a konszenzus majd' minden elemét elutasító éhes hímfarkasok szövetsége. A különbség hatalmas.

Én természetesen mindkettőt elutasítom, de mivel a két erő különbözik, ezért különböző okokból utasítom el őket.

Ez kétségtelenül nem a magyarországi liberális antifasizmus éjszakája, amelyben minden jobboldali tehén fekete.

Ezen fölül igenis hasznos lenne megtudni, mit gondol a nemzeti konzervatív állampárt és sovén-etnicista sajtója a fasisztákról. Hogy világnézetük néhány eleme megegyezik? Ezt mindenki tudja. Én is. De ez az, ami nem annyira fontos. A különbségekre vonatkozó információ volna lényeges, nem öntől, hanem a viszonylag mérsékeltebb jobboldaltól. Ennek van jelentősége a jövőre nézve. Vannak-e egyáltalán ilyen különbségek a nemzeti konzervatívok saját, autentikus és nyilvános véleménye szerint?

Amennyiben hallgatnak, evvel már feleltek.

Ami pedig az ön hozzászólását illeti: köszönöm, hogy figyelmére méltatott – de engedje meg, hogy furcsálkodjam az olyan illemtanlecke fölött, amely azt írná elő nekem, hogy gorombáskodjam.

Őszinte nagyrabecsüléssel köszönti

Tamás Gáspár Miklós