A magyar jogállam vasökle lecsapott a Citadellára. A törökök nyakába szurkot öntöttek, a Habsburgokat Gorenjékkel dobálták meg, az oroszoknak lejátszották Orbán híres beszédét, menekült is hanyatt-homlok az ellen. Maradt a legkeményebb dió: néhány magyar vállalkozó.

A magyar jogállam így oldja meg a problémáit, vitás ügyeit. Ha gond van, kihívod a rendőrséget, lezárod a környéket, oszt visszaveszed, ami szerinted a tiéd. Ha meg a peres félnek precedens kell, hát mutatsz neki pár fotót arról, hogyan került a Pécsi Vízművek francia privátból magyar önkormányzati tulajdonba, röviden összefoglalod neki, mi történt  a privát nyugdíjvagyonnal; nagyon valószínű, hogy nem lesz több kérdése. Kishitűségnek ilyen esetben helye nincs. "Nem kell kishitűnek lenni, mert ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves adja vissza, annak nyomatéka van."

A Citadella visszavétele (amelynek szövevényes történetét portálunk hol a belpolitikai, hol az ingatlanrovatban tárgyalta) annyiban mókásabb az eddigi ismert szabadrablásoknál, hogy ha jól értjük, akkor az állam most lényegében tényleg önmagától foglalta vissza a területet, amiről ő úgy ítélte meg, hogy annak használata nem rendeltetésszerű, azaz "nem felel meg a világörökségi törvényben foglalt követelményeknek."

Végrehajtási eljárás van folyamatban - mondták hétfőn a rendőrök az arra járóknak. Tényleg? De hát eddig úgy tudtuk, annak megvan a maga törvényben rögzített ügymenete, kialakult koreográfiája, kellékei: aláírt, lepecsételt végrehajtási lap, bírósági határozat, ilyenek. A vagyonkezelő szerint volt végzésük - de ki, mikor döntött a bérlők kártalanításáról? Ha szabad kérdezni? Mert így a látszat az, hogy legális lenyúlás céljából vegzálják a vagyonkezelő által kipécézett bérlőket, privát vállalkozásokat (étterem, szálloda), csak azért, mert pár helyszíni szemle tanúsága szerint "A bérlők elvégezték ugyan a szükséges karbantartásokat és az alkalomszerű javításokat, de lényegében csak az üzleti érdekeiket érintő beruházásokat hajtották végre", amilyen önzők ezek.

Egyelőre annyit tudunk, hogy Veres István anno nem fogadta el az államosítási döntést, és bírósághoz fordult; tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tavaly novemberben az újbudai önkormányzatnak adta a Citadellát, amely azt 50 évre vagyonkezelésbe is vette, amiből az lett, hogy még decemberben köszönték szépen, és visszaküldték az egészet a feladónak, mondván, "a jelenlegi jogszabályi környezet nem teszi lehetővé, hogy a XI. kerület határozott időre, 50 évre vegye vagyonkezelésbe a Citadellát." A tulajdonviszonyok tehát egyértelműek: a Citadella a magyar államé.

Az érintett vállalkozók állítólag "akkor adnák át az ideiglenes szerződés lejárta után a területet, ha az ott lévő eszközök árát – beruházásaik értékét – az állam megtéríti." Nem kevesebbet, mint kétmilliárd forintot. Ja, hogy erről van szó! Hogy ezek ott nem fogadják el a "valamiért semmit" elvét, ezek pénzt akarnak látni! Amikor az egész úgy, ahogy van, nemzeti vagyon, beleértve azt a magánvagyont is, amit ők öltek bele. Na, így lesznek ezekből a vállalkozókból jogtalan használók.

Mert azt most már (sőt, egyre inkább) a NER dönti el, mi a jogtalan. A Citadellára pedig kiírják nagy betűkkel: "Szép kilátások".