Csak itt ne legyenek. Senkit nem érdekel a probléma maga, csak egy megoldást találnak, hogy ne itt legyenek. Mostanában sok ilyet hallok, látok. Egyre kevesebb kísérletet a probléma kezelésére, és egyre többet a tőlük való megszabadulásra. Pedig romastratégiában jók vagyunk. Legalábbis ezt hallani.

A jelenség nem új, régebben is hallottam már ilyet, pl. az egyik családra rászakadt a ház, el akartak költözni, más faluba, de nem volt pénzük útiköltségre sem. A polgármester mikor meghallotta, maga adott nekik. Csak menjenek.  El innen. Az is bevett gyakorlat, ha egy faluban megürül egy ház, inkább megveszi az önkormányzat, csak távol tartsa őket. Hogy oda ne költözzenek.

És hallom az iskola pedagógusaitól is, hivatalosan jeleznek, javasolnak, hogy ki kell emelni a családból a gyerekeket. Mert rosszak, nem bírnak velük, eszköztelenek velük szemben. Ha nem járnának ebbe az iskolába, jobb lenne. Mert nekik nem lenne több dolguk velük. Hogy máshol sem boldogulnak majd a pedagógusok a problémás gyerekekkel? Kit érdekel? A lényeg, hogy innen eltűnjenek végre. Mondanak hát mindent, olyat is, aminek az indokával, ha komolyan vennék, az egész falu gyerekeit ki lehetne emelni.

A családsegítő is mindent elkövet. Járja a falut, információkat gyűjt, célzott kérdéseket tesz fel, olyanokat, amiben a kérdésben már a válasz is benne van, és elég egy hallgatás, amit ugye beleegyezésnek is lehet érteni, már el is raktározza az infót: mert ő bebizonyítja, hogy kiemelteti a gyerekeket. Mindenáron. Új okok nincsenek, amit most kifogásol, az már évek óta fennáll, akkor is így volt, mikor még itt sem dolgozott, de most keresni kell valamit, amitől beindulna a gépezet.

Igaz, a helyzet a kiemeléstől nem változna. A lakásotthonokban sem tudnak mit kezdeni ezekkel a problémákkal, a nagyobbak szöknek, vagy haza, vagy a bűnöző világba, de ez már nem lényeg, a felelősség onnan már nem a lakásotthoné, hiszen már nincs ott, és ahogy a protokoll előírja, ők jelezték a szökést a rendőrségen. Ott ugyan nem keresik őket, ha véletlen ráakadnak valamelyikre, visszaviszik, a prostituált lányt is, a lakásotthonba, őt, akinek a falu általános iskolájába kellene járni, de ott nem akarják, a falu is lázad, legyen hát magántanuló, csak ne jöjjön be.

Más faluban a védőnő mondja, ha az az egy nagycsalád elköltözne innen, a feje se fájna. Ezek egyedül több munkát adnak neki, mint a falu. Csak mennének már el onnan, távolabbra, el az ő körzetétből.

Az, hogy ez nem megoldás, senkit sem érdekel. Az egyéni érdekek fontosabbak, és ez érthető is. Hiszen mindenkinek egy élete van, amiben szeretne boldog lenni, feszültségektől mentes életet élni.

De mi lesz így? Hova fog költözni ez a sok, helyben nemkívánatos roma család? Mi van, ha sehol sem akarják őket?

Miskolc is szabadulna tőlük, de ez nem ilyen egyszerű. Mert ott sem lesz jobb, ahova költöznek. A probléma költözik velük. Ott sem lesznek tanultabbak, motiváltabbak, ott sem lesz több munkalehetőség, jobb iskola, befogadóbb közeg, és a lakások is ugyanúgy leamortizálódnak majd, mint ahol korábban éltek. Vagy azt reméli valaki, hogy ott, a kis falvakban majd egy varázsütésre megváltoznak? Kertet művelnek, aprójószágot tartanak, hiszen csak erre vártak? Ez még Hegedűs Zsuzsának sem sikerült… nem lett önfenntartó a roma társadalom a jószágadományoktól. Pedig jó sok pénzt fordítottak rá.

Romastratégia ide vagy oda, nem alakul a helyzet. Csak a probléma költözködik. A valós megoldás állami rendszerét továbbra sem látni.