Tulajdonképpen minden teljesen logikusan alakul: aki napokkal a kelet-ukrajnai orosz invázió előtt kiadja az ukázt az értékelvű külpolitika feladására, kizárólag a (vélt) nettó külgazdasági érdek figyelembe vételére, az értelemszerűen nem bír értelmesen megszólalni, ha értékeket, elveket kéne számonkérni. Ráadásul azon a nagy testvéren, akit csak hetekkel korábban ajánlott illiberális példaképként a köz figyelmébe.

Történt tehát, hogy augusztus 28-án keleti szomszédunk államfője kijelentette: orosz katonai invázió történt országába, katonai és technikai segítséget is kérve Európától. Kelet- és közép-európai relációban még aznap a következők történtek.

- Linkevicius litván külügyminiszter "határozottan elítéli azt, hogy az Oroszországi Föderáció fegyveres erői nyilvánvalóan behatoltak Ukrajna területére";

- Rinkevics lett külügyminiszter "háborúról" beszél, és azt javasolja, hogy az ENSZ BT az orosz inváziót tekintse "agressziós cselekedetnek";

- Sikorski lengyel külügyminiszter is "agressziónak", "évtizedek óta a legkomolyabb európai biztonsági válságnak" nevezi a történteket. "Nem erős szavakra van szükség, hanem tettekre, lehetőleg az egész nemzetközi közösség tetteire";

- A cseh külügyminisztérium a lépést "egész Európa békéje és biztonsága egyértelmű veszélyeztetésének tartja", ezért felszólítja az oroszokat, hogy azonnal vonják vissza katonáikat Ukrajnából;

- Basescu román államfő szerint a kialakult a helyzet nem meríti ki egy "katonai invázió" fogalmát, de Bukarest "kiáll Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett".

Magyar politikus aznap nem szólalt meg. Egyedül a Külgazdasági és Külügyminisztérium adott ki egy roppant óvatos, név nélküli nyilatkozatot, mely szerint "aggodalommal figyeli" a helyzetet, és "Amennyiben beigazolódnak azok a hírek, hogy orosz reguláris csapatok behatoltak Ukrajna területére, azt a válság súlyos eszkalációjának tekintjük." Tényleg? Eszkalál a válság, ha egyáltalán hinni lehet a NATO-műholdaknak? És akkor az egészből mi is következik? Az, hogy Budapest "politikai rendezést" sürget.

Eltelik még egy nap, semmi. Eltelik két nap, és Orbán Viktor a brüsszeli rendkívüli EU-csúcson úgy nyilatkozik: "a szankciós politika eddig nem volt sikeres, és önbecsapás azt állítani, hogy igen", különben is, "egy katonai konfliktust nem lehet szankciókkal megoldani, csak katonai erővel vagy tárgyalással, ám előbbit, szerinte helyesen mindenki kizárja, ezért csak a tárgyalásos rendezés vezethet eredményre." Ja, és csak (világ)béke legyen.

Az uniós átlaghoz, de különösen térségünk képviselőinek markáns álláspontjához képest látványos sunyiság, az uniós szankciók elszabotálására tett kísérlet egyértelműen elhelyezte Magyarországot a Ki Hol Áll térképén: Moszkva első és utolsó csatlósai vagyunk, talán szegény görögökkel és ciprusiakkal együtt. Igen ám, de aztán eljött szeptember 2-a, és két dolog történt.

- Egyrészt megszólalt Szájer József, aki közölte, "Oroszországgal szemben erőt kell felmutatni, ezt mi magyarok jól tudjuk. Az oroszok az erő nyelvén értenek", szerinte tehát "bármit teszünk, határozottan kell tenni, kezdeményezni kell";

- Másrészt "katonákat küldünk a Baltikumba, javasoljuk a pápai bázisrepülőtér fejlesztését, és felajánlhatjuk a magyar honvédelmi költségvetés megemelését is".

Foglaljuk össze, amit eddig megtanultunk. A szigorúan külgazdasági érdekeket szem előtt tartó magyar külpolitika nem ért egyet Oroszország szankciós megbüntetésével; ha az oroszok egyáltalán bevonultak valahová, azt rossz ötletnek tartjuk, de csak azért, mert a helyzet eszkalál; mindenkit tárgyalóasztalhoz kéretünk; viszont ezen a megbeszélésen nem a magyart, hanem az erő nyelvét fogjuk használni, mert az orosz ezt érti, és így fogjuk neki elmondani, hogy a szankciókat nem tartjuk megoldásnak, de azt igen, hogy miközben határozottan, kezdeményezően kikérjük magunknak a katonai megoldásokat, katonákat küldünk a Baltikumba.

Ami egyébként egyáltalán nem baj, sőt. Csak meg kéne magyarázni, és nem csak pár napig érvényes, vagy eleve lejárt szavatosságú érvekkel. Akárcsak azt, hogy miért nincs valami minimális koherenciára emlékeztető vonalvezetésünk, mit gondolunk a Krím laza orosz annektálásáról, Putyin hétpontos béketervéről, amit az ukránok elvetettek; meg egyáltalán, az egész kelet-ukrajnai nemzetközi jogsértésről. Kínos nagyon félnótás országnak lenni.