szerző:
Gergely Péter
Tetszett a cikk?

Ha a Tesco, az Aldi, az Auchan és a többi érintett közös erővel összedobna egy kis tűzijátékra valót, aktív támogatói tömegre tehetne szert, ráadásul az RTL Klub, gyanítom, jutányosan biztosítana felületet némi Orbán-izzasztó propagandának.

Amikor 2010-ben Ausztráliában az akkori kormány egy rém populista és rövidlátó extraprofitadóval akarta sújtani a bányatársaságokat, rövid úton igen határozott ellenállással találta szemben magát.

A kipécézett ágazat szereplői összedobtak mintegy 100 millió dollárt, hogy hamar a csapból is az ő hirdetéseik folyjanak. Ebben elmagyarázták az ausztráloknak, hogy a bányatársaságok hány embernek adnak munkát, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedésének a bányászat volt a motorja, és hogy az úgynevezett extraprofit nem más, mint egy harmincéves időhorizontú befektetés pillanatnyilag kiemelkedő hozama – ami ráadásul jelentős részben az ausztrál nyugdíjakat gyarapítja a magánnyugdíj-befektetéseken keresztül.

Az akkori miniszterelnöknek ez volt az utolsó szög a koporsójában. Kevéssel a közelgő választások előtt saját pártja váltotta le, az új kormányfő pedig sebtében megállapodott a bányavállalatokkal. Az adót ezzel együtt is bevezették, de a kikényszerített tárgyalások eredményeképp alaposan felvizezett formában: az eredetileg milliárdos nagyságrendűre tervezett tétel helyett csak néhány millió dollár pluszt hozott az államkasszának (miközben a bányavállalatok természetesen továbbra is fizették a korábban is milliárdos közterheiket). Az új miniszterelnök három évvel később szintén megbukott, részben azért, mert a tervezett milliárdokat elkölteni igen, de a bányásztársaságoktól beszedni nem sikerült.

Magyarországon azonban a legerősebb szektorok is azonnal meghunyászkodtak. A második Orbán-kormány regnálása alatt hamar világossá vált, hogy a bankoknak kuss a neve, tárgyalni nem fognak velük, méltányos eljárásra nem számíthatnak. Ahogy ezt Orbán a minap elmondta, az első pillanattól kezdve az volt a cél, hogy legalább 1000 milliárdot kivegyenek a bankrendszerből. Nehezen érthető, hogy a bankok miért nem indítottak kampányt, amelyben elmagyarázhatták volna, hány embert foglalkoztatnak (közvetve és közvetlenül), hogy a kihelyezett hiteleiknek hála hány embernek van tető a feje felett, és hogy nélkülük esélye se lenne a magyar gazdaságnak a növekedésre. De tegyük fel, hogy a bankoknak vaj volt a fején, ezért nem akartak a nyilvánosság napfényében fürdőzni.

A telekommunikációs cégek miért hallgatnak? Rejtély!

A kormány most újabb támadást indít a kiskereskedelmi multik ellen. Ellentétben a bankokkal, őket maximum a politikusok utálják. Az emberek élvezik a nagy választékot, a rugalmas nyitva tartást (igen, a vasárnapit különösen), sőt, még a hűségprogramokat is. Ha a Tesco, az Aldi, az Auchan és a többi érintett közös erővel összedobna egy kis tűzijátékra valót, aktív támogatói tömegre tehetne szert, ráadásul az RTL Klub, gyanítom, jutányosan biztosítana felületet némi Orbán-izzasztó propagandának.

Az évek során összegyűjtött marketinglistákkal is könnyen elérhetnék az ország legalább felét: a karácsonyi ajánlatok mellé kiküldhetnének egy tájékoztatót arról, mennyivel lesz drágább és kényelmetlenebb a rezsicsökkentett élet, ha 25 év után visszatérünk a kiskereskedelmi monopólium korához – csak most nem ABC-nek, hanem CBA-nak fogjak hívni.

Szélsőséges esetben a kereskedők még sztrájkba is lephetnének. Mekkora tüntetést lehetne generálni, ha egy szép vasárnapon a kormányzat tervezett intézkedései elleni tiltakozásul a boltok nem nyitnának ki, helyette a munkahelyüket féltő dolgozók az Andrássy úton virslit osztanának a vasárnapi bevásárlás hiányában amúgy is ráérő elégedetleneknek?

Persze ez nem lenne elég Orbán megroppantásához, de az internetadó visszavonása után újabb komoly gyomrost lehetne bevinni a rezsimnek.

Orbán az elmúlt négy évben azt tanulta meg, hogy bárkivel bármit megtehet. Lebontotta a fékeket és ellensúlyokat, a kritikák leperegnek róla, egészen addig, amíg nem csapódik betonfalnak. Sajnos a magyar társadalom elmulasztott betonfalat építeni saját nyugdíja, civil szférája, oktatási rendszere és médiája köré. Most Orbánék a vállalkozás megmaradt szabadságát, a versenyt, a piacgazdaságot támadják. A különadókat fizető vállalatok, a korrupt versenytársak mögött lemaradó tendervesztesek, az államilag újra leosztott szektorok kárvallottjai jól felfogott érdekükben segíthetnek az olyan falak felhúzásában, amelyekről nem csak az internetadó pattan le. Így talán kialakulhat a társadalomban az ellenállás kultúrája.

A szerző közgazdász, politológus.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Videó: A rendőrök előtt hajtottak át az autók a piroson

Videó: A rendőrök előtt hajtottak át az autók a piroson

Alig van már nyugdíjas pedagógus, aki állami iskolában tanít

Alig van már nyugdíjas pedagógus, aki állami iskolában tanít

Már a műholdképeken is látni a London méretű jéghegyet, ami leszakadt az Antarktiszról

Már a műholdképeken is látni a London méretű jéghegyet, ami leszakadt az Antarktiszról