A 2010 óta szerveződő kormányellenes tüntetéseknek, legyen bármilyen civil vagy pártközeli csoport az elindítója, van egy sajátossága, ami a korábbi demonstrációkra nem volt jellemző: az, hogy többségében elszámolnak a bevételekkel, és ezt az interneten teszik közzé a szervezők. Ez a gyakorlat nem kötelező, hiszen miért ne szervezhetne valaki a saját pénzéből tüntetést, ahogy például pártok is tartanak rendezvényeket, nagygyűléseket – és ezzel sincs semmi baj. Persze attól, hogy valaki közzéteszi a kiadásait, nem lesz minden automatikusan független, de még legális sem. Viszont máris ezerszer átláthatóbb működést biztosít a kormányellenes civileknek, mint mondjuk az V. kerületi önkormányzatnak.

Amiről az elmúlt napokban csak annyi derült ki, hogy áron alul adott el és adott ki önkormányzati ingatlanokat, illetve maffiózókkal ápolhatott jó kapcsolatot Rogán polgármestersége alatt. A gyanús tevékenység folytatódott az új ciklusban is. De az önkormányzat az értékbecslésekkel is trükközött, és persze baráti vállalkozóknak kedvezett az egész. Ezzel némi összefüggésben lehet az a tény, hogy Rogán fényűzőbb életet él, mint amit elvben megengedhet magának, lakása önmagától növekszik, és akinek ki kellett volna vizsgálnia Rogán gazdagodását, arról kiderül, hogy pénz kapott tőle. Akinek ebből nem áll össze egy elég egyértelmű kép, annak őszintén el kell gondolkoznia azon, hogy kormánypárti elfogultsága nem befolyásolja-e józan ítélőképességét.

Magyarul: adott egy volt polgármester, jelenleg éppen Fidesz-frakcióvezető, akinek a nevéhez szinte pontosan annyi gyanús ügy kötődik, ahány ingatlant el- vagy kiadtak a belvárosban, és arról érdeklődik, honnan van a tüntetőknek – akik nyilvánosan számolnak el a költségeikkel – egymillió forintjuk egy demonstrációra. Pofám leszakad, mondhatnám, de ennél súlyosabb a helyzet: az ország egyik legfontosabb politikai pozícióját viselő személy nem akarja érteni, hogy neki most lapítania és hallgatnia kellene, ha már magyarázkodni képtelen. Hogy a tolvaj sem kiált betörőt, amikor a rendőrök üldözőbe veszik.

A probléma feloldása evidensnek tűnik. Mára néhányan azt hiszik, hogy a közpénz, az nekik jár. Hogy valóban jogukban áll olyan áron eladogatni a közvagyont, ahogy ők gondolják, és joguk van – bizonyára ettől teljesen függetlenül – meggazdagodni. Ezzel tehát nincs semmi probléma – sőt, ezért választottuk meg őket. Érdemes lenne lassan megmutatni nekik, hogy van ebben az országban néhány millió ember, aki nem a közvagyonok magánvagyonná alakítását tartja a politikusok elődleges feladatának.