Ha ellopsz egy százast, elvisz a rendőr; ha egy milliárdot lopsz el, te leszel a frakcióvezető. Ezt mindenki tudja. Ugyanígy működik a botrányokkal is. Ha csak egyet sikerül összehoznod évente, ad absurdum az egész ciklusban, akkor biztosan megbuksz. Ha naponta húsz olyan ügyed van, amelyből különben egy is elég lenne az elkerülhetetlen politikai megsemmisüléshez, akkor nyugodtan dőlhetsz hátra. Az emberek önvédelmi reflexe működésbe lép, inkább foglalkoznak olyasmivel, amitől nem hánynak el a tajgáig.

Egyedül arra kell vigyázni, hogy a következő nap legalább három még undorítóbb történetben legyél benne. Aztán vádold meg az ellenfeledet azzal, amit elkövettél. Ha ezt annyira gátlástalanul adod elő, hogy legszívesebben mindenki pofán vágna egy limitált szériás Gucci táskával, akkor nyertél. Ennek az oka nagyon egyszerű: mivel a pofozkodás elmaradása miatti frusztrációt nem lehet kibírni tartósan, egy idő után senkit nem érdekel majd mit csinálsz. És ez a cél.

Ha például ellenzéki korodban két hetente tartottál nagyszínpados, fullextrás tömegdemonstrációt, hol az Astoriánál, hol a Tabánban, hol a Kossuth téren, természetesen úgy, hogy a költségekkel sosem számoltál el, de valószínűleg a Sziget büdzséje sem lett volna elég rá, akkor mivel vádolod meg az ellened tüntető bénácska civileket, akik veled ellentétben folyamatosan nyilvánossá teszik bevételeiket és a kiadásaikat? Titkos pénzek átláthatatlan felhasználásával, igen. Ez annyira visszataszító sutyerák húzás, hogy azonnali lefagyást eredményez a közvéleményben. Legfeljebb azzal lehet fokozni, ha a milíciát is rájuk küldöd a szerencsétlenekre. Rögtön azután, hogy Párizsban felvonulsz a szólásszabadság és a demokrácia védelmében. Így tökéletes, aki nem akar rókázni, már fordítja is el a fejét.

És még csak délelőtt van. A java ezután jön. Pert nyert egy volt trafikos az állam ellen Strasbourgban. A kormány kénytelen lesz kártalanítani őt közpénzből. Ez azt jelenti, hogy a nagy tulajdonátrendezés árát a nép fizeti. Nem a Fidesz, ő birtokon belül van. Ebből akár felzúdulás is lehetne, de nyugi, nem lesz, mert már robban az újabb sztori: ezek a zsenik környezetvédelmi büntetőadót vetnek ki napelemre. A napelemre. Magasabb összeget, mint az akkumulátorra. Mely hír azonban két órán át sem tudja tartani magát a nap legidiótább fideszes története versenyben, mert az egészet elmossa az a bejelentés, hogy pár milliárdból bankot konszolidálnak. Méghozzá azért, hogy az emberek továbbra is bízzanak az állami bankokban. Holott éppen most bizonyították be, hogy azért nem lehet bízni bennük, mert államiak és mert a haverjaiknak adják.

Délután van, és nincs vége. A bankmentés már a múlt, ebben a rendszerben nincs unalmasabb, mint az öt perccel ezelőtti újság, robognak tovább. A szélsőjobboldali fordulatán átesett miniszterelnök harcot hirdet a bevándorlók ellen a bevándorlómentes Magyarországon, miközben Ukrajnában tízezrével jutnak magyar állampolgársághoz gazdasági bevándorlók az itteni kormány és az ottani maffia jóvoltából. Az ellentmondással nincs idő foglalkozni, hiszen Párizsból hazafelé elugrott Svájcba focistákkal fényképezkedni, átmeneti botrány, nem érdekes, van másik.

Lassan beesteledik, kiderül, hogy félezer ember elveszti a munkáját, ők a CBA-mentő program járulékos veszteségei, ez is elég lehetne egy kisebb forradalom kitöréséhez, de erre biztos nem kerül sor, mert már valamelyik belvárosi ingatlan átjátszása van napirenden vagy az offshore-ellenes kormány tanácsadójának luxemburgi cége, ki tudja ezt követni, az undor mostanra mindenit maga alá temetett, éppen ahogy akarták, ezért nem kell félniük semmitől, itt minden mindegy, gondolja a magyar és nyugovóra tér.

A holnap még szebb lesz.