Tegnap már nem lehetett vasárnap vásárolni. Hiába akart az ember a vasárnapi Barcelona–Real Madrid-csúcsrangadó előtt venni néhány szelet kenyeret és egy üdítőt, már nem tudott. Illetve, ha hozzám hasonló szerencséje volt, és a belvárosban lakik, találhatott egy-két nyitva tartó üzletet, de ha nem fogyott el az utolsó szelet kenyér, inkább otthon maradt. Én például dolgozni.

Mindez tökéletesen rávilágít a helyzet abszurditására: azzal, hogy egy kormánypárt megszabja, mit ne csináljak, nem tudja meghatározni, hogy pontosan mit csináljak helyette. Az ateisták nem fognak templomba járni közértek helyett, ahogy az egyedülállók sem fogják családjukkal tölteni a napot, mert nincs nekik olyan. Viszont milyen jó lesz a nyáron Magyarországra látogató turistáknak, akik a 35 fokos melegben sem tudnak majd vízhez jutni. Nekik is érdemes elmondani, hogy nálunk vasárnap a családdal kell lenni. Ha meg családdal jöttek, az pech.

Dolgozni viszont a 21. században egészen kiválóan lehet otthonról is, legalábbis bizonyos szakmákban, ahol egy számítógép és egy internetkapcsolat elég ahhoz, hogy a családdal semmiképp ne foglalkozzunk, ha nem akarunk. Arról az evidenciáról most ne is beszéljünk, hogy ha szombaton kell vásárolni, akkor a hétvégéből a bevásárlásra szánt fél órát majd ezen a napon fogjuk a családtól távol tölteni. Már akkor persze, ha nem együtt megyünk megvenni a kenyeret.

Gazdasági szempontból ennél súlyosabb a helyzet. Mára egyértelművé vált, hogy 2011-ben a kormány már foglalkozott a kérdéssel, rendelt is egy hatástanulmányt, amit a minisztérium elfogadott. Ebben nemcsak azt sikerült tisztázni, hogy az emberek kétharmada a fenébe sem kívánja a KDNP ötletét, de azt is, hogy tízezer munkahelyet szüntethet meg a vasárnapi boltzár, azaz a magyarországi munkahelyek mintegy 0,3%-át, egyetlen tollvonással. Ezek ráadásul többségében bejelentett, rendesen adózó munkahelyek.

Még ha titkos tanulmány adatai nem is pontosan helytállóak, azzal nehéz vitatkozni, hogy a lépés rosszat tesz a gazdaságnak. Még a kormánypárti háttérintézet vezetője is azt írja: „ha a vita a körül forog, hogy a vasárnapi bevásárlás tiltásának gazdasági haszna vagy költsége nagyobb-e, abból a zárva tartás mellett érvelők bajosan jöhetnek ki győztesen.” Szóval a társadalomnak nem éri meg, és ezzel a döntéshozók pontosan tisztában vannak.

A legtöbben azt kérdezik az elmúlt időszakban, hogy akkor mégis miért hozta meg a lépést a KDNP? A válasz pofonegyszerű: a kormány kedvezni akart a saját érdekeltségébe tartozó vállalkozásoknak, akár azon az áron is, hogy az embereknek rossz lesz. Ilyen számtalanszor történt Orbán Viktor hatalomra jutását követően. Amikor kizárja az olcsóbb ajánlatot tevő vállalkozást az építési közbeszerzésből, amikor reklámadót vet ki, amikor egy offshore-cégen keresztül drágábban adja a gázt a magyar fogyasztóknak, pontosan ez történik.

„Valószínűleg” most is az amúgy franchise rendszerbe működő magyar cégek a kedvezményezettek, lásd CBA, vagy Coop, vagy Reál. A bolthálózatok, ami korábban már jól jártak a kereskedelmi üzletláncokra kivetett különadóval és a plázastoppal is. De úgy tűnik, ez sem elég. Hogy drágább lesz az élelmiszer? Hogy tízezer ember elvesztheti az állását? Hogy nehezebb lesz élelmiszerhez jutni? Semmi nem túl nagy ár azért, hogy a Fidesz-közeli érdekeltségek gazdagodjanak. Öt éve erről szól a Fidesz kormányzása.