Igazán gyűlölni csak keresztények tudnak. Nekik ugyanis szeretniük kell. Ha mégis gyűlölnek, akkor ezt erkölcsi motívumokkal kell igazolniuk önmaguk előtt. Például így: „Én tulajdonképpen nem gyűlölök senkit, csak a rosszat. Én a jó mellett állok, s a rossz ellen harcolok. Isten ügyét képviselem, s aki az én ellenfelem, az a Sátán szolgája”.

A fenti okfejtést valamikor tíz éve vetettem papírra egy, a HVG-ben megjelent publicisztikámban, arra utalva, hogy amikor a magukat keresztény alapokon állónak hirdető pártok valakit kipécéznek, akkor az nem szimpla utálat, emberi gyöngeség. Ebben a „szent” gyűlöletben erkölcsi elkötelezettség, engesztelhetetlenség van. Sőt, ez a lényege.

Akkor még nem gondoltam, hogy hasonló „erkölcsi megalapozottsággal” lopni is lehet. Ha valakik a „keresztény” pártok nevében lopnak, akkor ott nem közvagyon megy át magánvagyonba. A javak ebben a világképben azért vesztik el közvagyon jellegüket, hogy sokkal nemesebb célt szolgáljanak: egy „szent ügyért” harcoló politikai párt (vagy annak tagjai) boldogulását, hatalmon maradását.

Ez az elvi alapvetés gyakorlatias szempontokkal is könnyen megtámogatható. A vagyont előbb-utóbb úgyis ellopnák az utánunk jövő politikai rezsimek, ezért azt elővigyázatosságból kimentjük, ugyanis jobb helyen van nálunk. Ráadásul, mivel a falvédőszövegként használt „értékhierarchiában” az Isten+haza után a család áll, a családfő által lopott (pontosítok: fondorlatos módon, jogilag szabályosan megszerzett), a feleségre és a gyerekekre íratott javak (föld, lakás, cég) újabb szent célt, a szűkebb közösség, a család érdekeit szolgálják.

Ahogy a szent gyűlölet, úgy a szent célból elkövetett lopás elvi alapvetése is könnyen érthető és befogadható a politikai hívek, a szimpatizánsok számára. Így válik „lelkiismereti” alapon támogathatóvá körükben az is, ha a lopás nyomait eltakaró törvények születnek (trafiktörvény, földprivatizáció, MNB-pénzek titkosítása).

Józan ésszel belátható, hogy egyik politikai oldal által elkövetett lopás sem lehet erkölcsösebb vagy erkölcstelenebb, mint ha ezt a másik oldal teszi. A mostani, a keresztény jelzővel visszaélő rezsim egyik bűne a sok közül, hogy olyan elveket relativizál, amelyek örök érvényűek.

Számukra még a tízparancsolat sincs kőbe vésve.