Tisztelt Külügyminisztérium, kedves Szijjártó Péter,

tudom, hogy nem önök hívtak engem, meg hogy nem fejvadászott le senki, de mivel felgyorsult világunkban egyre inkább az számít, ki lép hamar, pláne, hogy "aki későn jön, azt megbünteti az élet" (Gorbacsov), úgy döntöttem, nem várom meg, amíg megbüntet az élet, magam jelentkezem önöknél külszolgálatra, lényegében azonnali belépéssel.

A fizetést majd megbeszéljük, mondjuk a kétmilla jó kiindulási alap, most egyelőre csak hadd menjek ki valami jó helyre.

Mondanom sem kell, ki inspirált erre a, valljuk be, merész lépésre: mint olvasom, Csiszár Jenő kollégám Milánóba mehet, főkonzulnak. Éspedig nyilván hamarosan, hiszen Jenő már "a KKM felkészülési állományában van", gondolom már ismerkedik úgy az olasz nyelvvel, mint a számtalan diplomáciai tennivalóval, az észak-olasz történelemmel, földrajzzal, esetleg kémiával.

Meg is mondom, miért pályázok hasonló babérra: mint a Magyar Nemzet megírta, az (egyébként a DJ Szövetség Életmű-díjával kitüntetett) Jenő azért alkalmas a posztra, mert

a 2000-es évek közepén egy ideig az északolasz városban élt.

Kedves külügy, kedves Péter, ennyit azért szerénytelenségem is tud. Elsőként nézzük a New York-i konzulságot: a 2000-es évek elején majdnem két hetet (!) töltöttem a Nagy Almában, csomót utaztam a metrón, még pont voltam a WTC tetején, mielőtt ugye. Vagy vegyük a római konzuli posztot: tavaly tavasszal több napig is ott jártunk családostul az Örök Városban, olaszul mondjuk nem tudok, de ha egy műsorvezető-DJ nálunk konzul lehet, akkor bármi megtörténhet.

Én a konzuli működésemet úgy képzelem el, mint egy betelefonálós műsort: naponta egy-másfél órán keresztül várom a helyi lakosok hívását, magyarul persze, utána a helyi viszonyokat tanulmányozom. A helyszín lehet egyébként Ciprus vagy Spanyolország is, jártam arra, leteszteltem, jó helyek. Ja, igen, a pénz: mondtam már, hogy a kétmilla jó kiindulási alap, plusz költségtérítés?

Várom akkor az ajánlatukat, köszike. Alulírott, satöbbi.