Nem túl nagy meglepetéssel a Magyarköztár Ország ötödik államfőjévé választották Áder Jánost, aki kissé terjengős beszéddel meg is indította államfői pályafutását. Áder közös hangokról, közös célokról, egymás és mások iránti tiszteletről szóló, a Fidesz politizálása szempontjából is némiképp önkritikus beszéde ígéretes kezdetnek tűnik. Kissé sótlan figurája és visszafogott retorikája reményeink szerint felüdülés lesz Schmitt Pál ripacssága után.

A parlamenti szószékről elhangzó veretes beszédek igazságtartalmával illik annyira szkeptikusnak lenni, mintha a Képes történelem sorozatból próbálnánk megismerni a Tanácsköztársaság hiteles történetét. Azt, hogy Áder tényleg ilyen elnök lesz-e, vagy most csak ezt a "konszolidációs" szöveget kellett eldurrantani, úgyis a tettei döntik majd el. Ezzel azonban az új köztársasági elnök magának is magasra tette a lécet: ha a tettei nem igazolják vissza a megválasztáskor elmondott mondatait, akkor megy a levesbe ő is a többi lejárt figura mellé.

Ez már csak azért is érdekes, mert Áder megválasztásával az egykori szakkolis krú elfoglalta Magyarország legfontosabb közjogi tisztségeit. Innen feljebb már nem nagyon van. A kérdés, hogy mi jön ez után - Horkay-Hörcher Ferenc jobboldali megmondóember például épp az Orbán utáni korszakon elmélkedik. Ebben szimbolikus szerepe ellenére nyilván nem mindegy, hogy Áder János tud-e valami újat mutatni, vagy ugyanaz a megfáradt, türelmetlen lózungember lesz, mint amivé Orbán és Kövér is vált az utóbbi időben.