A hidegháború több volt, mint a rivalizáló gazdasági vagy politikai rendszerek harca. Morális küzdelem folyt, amelyben a Nyugat az emberi jogokat képviselte, az egyén jogát, hogy irányíthassa saját sorsát. A másik oldalon a kommunista hatalom "államosította " a polgárokat, úgy gondolták, nekik felhatalmazásuk van arra, hogy mások helyett döntsenek. Sokan azt gyanítják, a washingtoni kormány most hasonlóképen, a terrorizmus elleni harc jegyében megfosztja az állampolgárokat féltett szabadságjogaik egy részétől. De vajon indokolt-e ez a kritika?

"Adott egy fanatikus politikai erő, amely kétli, hogy egymás mellett békésen élhetnénk, amely meg van arról győződve, hogy társadalmunk felbomlik, életmódunk pusztulást érdemel, nemzetközi befolyásunkat ellensúlyozni kell".
E megállapítás nem Donald Rumsfeld hadügyminisztertől, vagy Richard Perletől, a neokonok reprezentáns képviselőjétől származik, nem az al-Kaidára  utal. George Kennan 59 esztendővel ezelőtt, 1953-ban jegyezte fenti sorokat, a szovjet vezetés szándékait elemezve. 

A néhai diplomata meglátásai az akkor népszerű pacifista vélekedéssel szálltak vitába, s a szerző hangsúlyozta: az ellenfél nem elégedne meg csupán bizonyos térségek leigázásával, legszívesebben mindent vinne. Kennan tisztán látta, hogy az életről és a szabadságról alkotott vízió ütközött a zsarnokság, a halál és a
pusztulás víziójával. Napjainkban Bin Ladennek van hátborzongató víziója: "Az amerikaiakat és szövetségeseiket, civileket és katonákat, zsidókat és keresztényeket ölni minden muszlim személyes kötelessége, bárhol a világban,
ha erre lehetősége van..."  

Ahogy korábban a kommunisták, úgy a terrorizmus mai képviselői is az emberiség legelégedetlenebb, legkiábrándultabb csoportjai által lakott térségeket használják szervezkedésük helyszínéül. A kommunizmus esetében ez magában foglalta a világháborútól megtépázott európai népeket is, továbbá
Ázsia, Afrika, illetve Latin-Amerika ínségben élő lakosait. Az al-Kaida ma nem véletlenül a jogfosztott és képzetlen közel-keleti arabok, közép-ázsiaiak és afrikaiak sorából próbál híveket toborozni.  Ugyanakkor a szélsőséges wahhabizmus, vagy éppen a szalafista fundamentalizmus Európa és Amerika jól képzett rétegei körében is talál támogatókat - elég a tálib aktivistaként harcoló John Walker Lindhre vagy az Irakban öngyilkos belga merénylőre, Muriel Degauquere gondolni,

Annak idején sokan a kommunizmus veszélyének elbagatellizálásán fáradoztak,
ám ma is számosan akadnak, akik a dzsihádizmus fenyegetését komolytalannak tartják.  Pedig az al-Kaida nem csupán a modern kor legveszélyesebb terrorszerveződése, de olyan határozottsággal operál, amellyel a szovjetek sohasem. Készen áll arra, hogy amerikai polgárokat öljön az Egyesült Államok területén.

A hidegháború évei alatt még a Nyugaton élő értelmiségiek közül is csak kevesen ismerték fel a kommunista rezsimekkel való szembefordulás jelentőségét. Ahogyan ma is túlságosan sokan csapják be magukat azzal, hogy
csak a harcot kell feladni, és akkor majd az ellenség is így tesz. Ugyanakkor valamiféle torz moralitással etikusabbnak ítélik, ha egyszerűen kilépnek a küzdelemből, mintsem hogy felvegyék a kesztyűt egy ellenféllel szemben, amelyik kész ártatlan civileket legyilkolni, bőrszínük, hitük vagy hazájuk miatt. Úgy vélik, a kisebbik rossz tolerálni a merényleteket, a pokolgépeket, a kínzásokat.  Ám nincs menekvés: az ellenség nem akar semmiféle együttműködést a "hitetlenekkel". Mi vagy ők? - teszik fel a kérdést, és habozás nélkül válaszolnak. Útjukban összedőlt épületek, roncsolt holttestek, lefejezett túszok - dühöngő terror.   

Bush elnök és adminisztrációja taktikai hibák sorozatát követte el Irakban. Lehet és kell is az iraki invázió indoklását, a poszt-háborús stratégia hiányát, a foglyokkal szembeni bánásmódot bírálni. Fontos a kritika a demokratikus alapelvek és gyakorlat megsértésének eseteiben.  Ám minden hibából levonhatóak a megfelelő tanulságok, s tudnunk kell, hogy az ellenfél a végsőkig harcolni fog. Ezeket a megfontolásokat kell akkor is figyelembe vennünk, amikor bíráljuk a kellemetlen, de a terror elleni harc hatékonyságához nélkülözhetetlen washingtoni intézkedéseket.

Gorka Sebestyén és Katharine Fairfax Cornell

A társszerők biztonságpolitikai szakértők, elérhetők az itdis@itdis.org
e-mail címen.