Jeskó József
Jeskó József

Csekély vigasz, hogy gyakorlatilag nem létezik korrupciómentes demokrácia, és ahol nincs botrány, az többnyire a társadalmi kontroll hiányára utal. Nálunk van botrány elegendő, a kontroll mégsem elégséges: a korrupció áthatja az állami szférát, a vállalkozói szektort, befolyásolja az állampolgári attitűdöt, gyengíti a demokratikus intézményrendszert – állapítja meg Jeskó József, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.

A választóközönségben általában három vélemény fogalmazódik meg: sajnálkozás, ha az általa preferált politikai erő képviselője keveredik gyanúba; felháborodás, ha az ellenoldalé, de leginkább apatikus legyintés, hogy a politikusok mind lopnak, ebbe bele kell törődni. Érdekes módon ezzel párhuzamosan a saját apró stiklijeinket hajlamosak vagyunk a társadalmi rendszer működésének normális elemeként tekinteni, és arról sem veszünk tudomást, hogy mind a nyugati demokráciának, mind a magyar párttörténetnek része a korrupció.

Talán érdemes eljátszani a gondolattal, hogy jobb állapotban lenne-e a magyar demokrácia, ha nem derült volna ki, hogy hogyan vezette Zuschlag János a baloldali ifjúsági szervezeteket, hogy a BKV-nál horribilis végkielégítéseket osztogatnak, hogy Hunvald György hogyan élt vissza polgármesteri jogkörével. Véleményem szerint nem, és ez még akkor is így van, ha jogos a feltételezés: csak a jéghegy csúcsát látjuk. A botrány attól válik botránnyá, hogy kiderül, ez pedig azt is jelenti, hogy gyengén, rosszul, de mégiscsak működik valamiféle kontroll választott döntéshozóink felett, a rendőrség letartóztathat, a bíróságok elítélhetnek magas rangú politikusokat, a választók pedig megfoszthatják a hatalomtól az azzal visszaélőket.

Nem azt állítom, hogy minél több botrányról szerzünk tudomást, annál erősebb, egészségesebb a közéletünk, hiszen a híreket hallgatva egyre inkább az a benyomásunk támad, hogy itt nem egyedi, elszigetelt normaszegésről van szó, hanem tulajdonképpen intézményesített korrupcióval állunk szemben. Pedig a nagy dérrel-dúrral hangoztatott felelősségre vonást, a bűnösök példás megbüntetését a múltban szinte minden párt a maga korában a zászlójára tűzte már, sikertelenül, sőt a hatalomátvétel után politikai leszámolás ürügyeként használta fel a rendteremtést. A politikai panamák visszaszorításához nem elég a tüneti kezelés, illendő a mélyebb okokat is kissé megvizsgálnunk.

Lukács László
©

Ehhez a magyar politikatörténet többpártrendszeri szakaszának talán legnagyobb botrányá,t a közel száz éves Désy-Lukács ügy hátterét érdemes górcső alá vennünk. 1912 májusában Tisza Istvánt, a kor meghatározó politikusát választotta a parlament házelnöknek, a választás tétje az volt, hogy házelnökként Tisza lehetőséget kapott volna az ellenzéki obstrukció megzabolázására és a kormány hatalmának megerősítésére. A vita hevében Désy Zoltán ellenzéki képviselő odakiabált Lukács László miniszterelnöknek: „Szabad-e ilyesmiket olyan pártnak elkövetni, amely defraudált (lopott) pénzekből lett összehordva?” A képviselő néhány nappal később megismételte vádjait, miszerint Lukács még pénzügyminisztersége idején a Magyar Bankkal kötött állami üzleteknél kikötötte, hogy a bank fizessen be 4 millió koronát Lukács pártjának, a Nemzeti Munkapártnak a választási kasszájába. Azzal is megvádolta Lukácsot, hogy pénzügyminiszterként ingatlanait eladta a Gyulafehérvári Takarékpénztárnak, majd állami pénzen visszavásárolta őket.

A dolog érdekessége, hogy a képviselő a több mint két évvel korábban – az 1910-es országgyűlési választások körül – elkövetett kormánypárti visszaélésekre utalt. A viszonyok megértéséhez hozzátartozik, hogy a dualizmus korában a kormánypártok leváltása sokkal nehezebben történhetett meg, egyrészt a korlátozott választójog, másrészt a kiegyezés rendszerének fenntartása miatt. A kampány is más léptékű volt, mint a tömegdemokráciában, ugyanakkor a pártok szükségszerű finanszírozása már akkor is az egész politikai rendszer egyik leghomályosabb szegmense volt. Désy ellen rágalmazásért – a miniszterelnök engedélyével – az ügyészség pert indított. A hosszú és változatos ügy végkimeneteleként Désynek sikerült bizonyítani igazát, és a bíróság a rágalmazás vádja alól felmentette, aminek következtében a miniszterelnök kénytelen volt lemondani.

[[ Oldaltörés (Folytatás) ]]

Megoldatlan kampányfinanszírozás, gyanús ingatlanügyletek – a történet aktuálisabb nem is lehetne. Tanulsága, hogy nincs új a nap alatt, eltelt közel száz év, de a pártok kasszáinak feltöltése, a lobbitevékenység ma is neuralgikus pontjai a magyar politikai rendszernek, éppen ezért a korrupció melegágyai is. Azonban van egy másik, jóval pozitívabb olvasat is. Az 1910-es évek korlátozott választójogával, valamint a kiegyezés mentén létrejött merev hatalmi struktúrával szemben ma jóval szélesebbre nyílt a közvélemény. Ha a mutyizást meg akarják akadályozni, a mindenkori kormánypárt leváltásának eszköze is a választópolgárok kezében van. Az Osztrák-Magyar Monarchia viszonyai közepette is a társadalom, a sajtón keresztül, képes volt nyomás alá helyezni a kormányt, illetve létezett olyan igazságszolgáltatás, amely egy ellenzéki képviselőnek adott igazat magával a miniszterelnökkel szemben.

A legnagyobb problémát tehát nem az jelenti, hogy nincsenek meg a hagyományaink a korrupció kezelésére, és nem igaz az a közkeletű feltételezés sem, hogy a magyar politika sosem tapasztalt mély erkölcsi válságban lenne. Láttuk, száz évvel ezelőtt egy fikarcnyival sem volt jobb a helyzet, sőt, ha a nyugat-európai országokat megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy olyan megbecsült politikusok is álltak ilyen természetű vádakkal bíróság előtt, mint Jacques Chirac, Helmuth Kohl, vagy Romano Prodi. A tisztább közélet megteremtésére alkalmas, de nem elégséges a sokat kárhoztatott pártfinanszírozás új törvényi szabályozása sem, hiszen mindig maradnak kiskapuk, ügyeskedők és politikai kalandorok is.

Elsősorban némi önreflexióra van alighanem szükségünk, először is el kell fogadnunk, hogy ilyen természetű jelenségek velejárói a parlamentáris rendszereknek. Intézményeinek működtetése rengeteg pénzbe kerül, ugyanakkor szükséges, mert az igazi skandalum éppen az, ha nincs botrány, ha nincs közvélemény, szólásszabadság, független bíróság, amely lehetővé teszi a visszaélések felszínre kerülését és kontrollját. Másodszor, ha a mutyizáshoz való viszonyunkat vizslatjuk, nem érdemes leegyszerűsítő megállapításokat tennünk, ha a közkeletű „ezek lopnak” kifejezéssel élünk, akkor hozzátehetjük: „de legalább nem következmények nélkül!” Talán érdemes lenne kitekinteni az itt és most igencsak lehatárolt világából, tanulni a múlt hibáiból, újra- és újraértékelni a magyar politikatörténet pozitív és negatív hagyományait, nem a „jók” és a „rosszak” harcára leegyszerűsíteni a kérdést.

 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
1100 tő kendert rejtett az orosházi kukoricás

1100 tő kendert rejtett az orosházi kukoricás

Butázós nyilatkozata miatt beidézte az MLSZ a budaörsi fociedzőt

Butázós nyilatkozata miatt beidézte az MLSZ a budaörsi fociedzőt

"Olyan, mintha más nem történt volna az életemben, csak az a négy év"

"Olyan, mintha más nem történt volna az életemben, csak az a négy év"

"Hány embernek kell még meghalnia?" Milliók tüntettek a klímaváltozás miatt

"Hány embernek kell még meghalnia?" Milliók tüntettek a klímaváltozás miatt

Huszonöt éve nem tudjuk megunni a Jóbarátokat

Huszonöt éve nem tudjuk megunni a Jóbarátokat

Perverz érzés bámulni a világ legfélelmetesebb erdőirtó munkagépeit – videó

Perverz érzés bámulni a világ legfélelmetesebb erdőirtó munkagépeit – videó