© Dudás Szabolcs

Miközben a magyar miniszterelnöknek sok múlik az oroszországi kapcsolatokon, Magyarország is jelentősen felértékelődött Moszkva számára. Az orosz érdekövezet peremén elhelyezkedő új EU-tagok közül – különböző okok miatt – szinte csak Magyarországgal felhőtlenek Moszkva politikai és gazdasági kapcsolatai. Így Magyarország betöltheti azt a híd-szerepet, amit a rendszerváltozás óta szinte minden hazai politikai erő a felvirágzás egyik fontos pillérének tartott.

Márpedig egy hídfő igen sok pénzt termelhet az országnak. Jó példa erre a napokban oly sokat emlegetett Kék Áramlat gázvezeték (amely a Fekete tenger melléki gázmezőktől Ankaráig már el is készült), nemkülönben a hozzá kapcsolódó hatalmas gáztározók tervei. De megjelenhetnek Magyarországon, azaz uniós felségterületen azok a részben orosz pénzzel és szellemi háttértámogatással működő kutatóhelyek is, amelyek közül az első, a miskolci nanotechnológiai központ már lassan üzembe áll. Nagy üzleti lehetőségek vannak a logisztika területén is. A záhonyi átrakókörzet létesítményeinek korszerűsítése Európa egyik legfontosabb vasúti fordítókorongját hozhatja létre, ami a kelet-nyugati vasúti áruforgalomban szinte megkerülhetetlenné tenné Magyarországot. Az orosz beruházások révén új munkahelyek jöhetnek létre, és a hazai GDP a vártnál erőteljesebben növekedhet.

Ennek azonban ára van. Nőhet az Oroszországtól való függésünk. Márpedig – különösen az energiapolitikában – az Európai Unió éppen e függőség lazítását szeretné elérni. A Fidesz erre figyelmeztette Gyurcsány Ferencet. Németh Zsolt, a legnagyobb ellenzéki párt külpolitikai szakértője egyenesen azt állította, hogy a miniszterelnök rosszul vizsgázott az európai szolidaritásból, amikor nem tette le egyértelműen a garast az unió által favorizált Nabucco gázvezeték mellett a Kék Áramlattal szemben.

Arról a bírálók nem ejtettek szót, hogy az EU vezető nyugat-európai országai, illetve azok befolyásos energetikai óriásvállalatai már régen megkötötték a maguk hosszú távra szóló különalkuit az oroszokkal. Olyannyira, hogy a Kék Áramlat vezeték eddigi építésében a technológiai vezető szerepet például az olasz ENI látta el. Így aztán a szolidaritásra hivatkozni nincs túl sok értelme. Másfelől elég racionálisnak látszik az az érv is, hogy amíg a megvalósításáról nincsenek pontosan kidolgozott elképzelések (többek között a végleges nyomvonal sem világos), addig nem lehet dönteni arról, hogy melyik vezeték megépítése állna Magyarország érdekében. Ráadásul az ezeken érkező gáz mennyisége csak töredéke volna annak, ami a jelenleg működő vezetékeken keresztül jut el az EU országaiba.

A Fidesz kritikája persze érthető, hiszen minden létező módon igyekszik borsot törni a kormányfő orra alá. Másrészt a Magyarországon növekvő orosz üzleti befolyás erősítené az MSZP, és relatíve gyengítené a Fidesz gazdasági hátterét. Ha ez a még privatizálható állami vagyon orosz cégek által való felvásárlását jelentené, az különös aggodalommal töltené el az oroszokkal való érintkezést mindig tartózkodással kezelő politikai jobboldalt. Ugyanakkor nem állítjuk, hogy az aggodalom megfogalmazása pusztán üres politikai szólam volna. Putyin ugyanis már néhányszor meglebegtette, hogy ha szükség volna rá, akkor tekerne egyet a gázcsapon.

Van itt még valami. A Gyurcsány megbuktatására törekvő ellenzéknek nem igazán érdeke, hogy a kormányfő oroszi forrásokkal is segítve, úrrá legyen az ország gazdasági nehézségein, s jelentősen javítsa politikai pozícióit. Mindenestre tény, hogy Gyurcsány - talán jobb meggyőződése ellenére – moszkvai látogatásakor kifejezetten hízelgett Putyinnak, s Oroszországot „nagyon fejlett demokráciának” nevezze.

A „kölcsönös gazdasági segítség” ma még sokak emlékezetében kellemetlen emlékeket ébreszt. Így a miniszterelnöknek – okkal, ok nélkül – még akkor is meg kell küzdenie e fantomokkal, ha Magyarország már egy egészen másfajta biztonsági és gazdasági szövetségi rendszer és erőtér része.

Meixner Zoltán