Lénárd Mariann

Lénárd Mariann: Az embereknek általában nincsenek megtakarításaik, és ha hiteleik bedőlnek, igen gyorsan egzisztenciális csődhelyzetbe kerülnek. Egyesületünk 2004 márciusában alakult, azóta vannak adataink. Nem reprezentatívak, hiszen a bankok nem teszik közzé ezeket az információkat. Ennek részben az az oka, hogy követeléseiket eladják faktor cégeknek, és a továbbiakban nem foglalkoznak velük. Tény, hogy három év alatt háromszorosára nőtt a regisztrált ügyfeleink száma. Míg az első évben alig ezren-ezerkétszázan fordultak hozzánk, közel ötezer ügyfelünk van. A leggyakrabban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF) küldik hozzánk a „rossz adósokat”, hiszen ők egyedi jogvitákban nem foglalnak állást – igaz, honlapjukon nemrég közzétették az eladósodást tükröző adatokat. Ennek alapján írta azt a sajtó, hogy a minden harmadik magyar családnak ötmillió forintot meghaladó hitele van. Én nem lepődnék meg azon, ha kiderülne, hogy minden második magyar család komolyabban eladósodott. Mi a magunk részéről megpróbálunk segíteni a „bebukottakon". Eredménynek tartjuk, hogy most már egyre többen preventív jelleggel fordul tanácsért hozzánk, megelőzve ezzel talán későbbi fizetésképtelenségüket. 

L.M.: A múlt héten felkeresett bennünket valaki, akinek a gázművek egy elszámoló számlát küldött, és minden átmenet nélkül 160 ezer forintot követelt tőle. Kérdezte, honnan tudna hitelt felvenni, hiszen a lakáshitelét is törlesztenie kell, és nincs semmiféle megtakarítása. Lebeszéltük a bankkölcsönről, azt javasoltuk, hogy a gázszolgáltatóval tárgyaljon, ütemezze át a tartozását.

Nemrégiben egy fiatal anya adósságcsapdába került. A férjét elbocsátottak az állásából, inni kezdett, és elhagyta a családot. A nő egyedül képtelen fizetni új építésű lakóparki lakásuk megvételére adott, támogatott hitel magas törlesztését. Öngyilkosságot próbált elkövetni gázzal; négyéves kisfiával együtt. Szerencsére a nagymama idejében érkezett, és megmenekültek. De a helyzetük továbbra is válságos: az asszony egyelőre nem tud elhelyezkedni. Jogi eszközeinkkel mindent megteszünk, hogy elhúzzuk a végrehajtói eljárást, és talán sikerül segítenünk az ingatlan normális áron történő értékesítésében. Ha talál egy jó vevőt a lakásra, van esélye arra, hogy egy használt, kisebb alapterületű lakásban folytassa az életét a kisfiával. Egyébként pszichológust is foglalkoztatunk, aki foglalkozik a krízishelyzetben lévő ügyfeleinkkel, csoportterápiát szervezünk a számukra.

hvg.hu: Hogyan lehetne intézményes keretek között segíteni azokon, akik önhibájukon kívül mentek csődbe?

L.M.: A nyugati országokban az állam, az önkormányzatok sokkal több segítséget nyújtanak a csődöt jelentő adósoknak, azoknak, akik önhibájukon kívül (például betegség vagy haláleset miatt) képtelenek törleszteni a részleteket. Megvédik őket, megakadályozzák, hogy az utcára kerüljenek, adnak nekik még egy esélyt. Fontos volna a magyar kölcsönfelvevő - potenciálisan az egész lakosság - pénzügyi kultúrára nevelése. Most dolgozzuk ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF) együttműködve az adósok érdekeit védő cselekvési programot, amelyből - reményeink szerint - törvény születik. Megjelöljük azokat a forrásokat is, melyekből meg lehet valósítani a programot. A magyar bankok számos olyan jogcímen számolnak fel költségeket, amelyek nyugaton ismeretlenek, s ezt a PSZAF és a Gazdasági Versenyhivatal eddig tudomásul vette. Ilyen például a hitelfolyósítási díj, mely az összeg másfél százalékát teszi ki. Hasonlóképpen, az EU-ban ismeretlen magyar „specialitás” a hitellezárási díj is. Ezekből a beszedett díjakból kellene képezni egy olyan keretet, amelyből az önhibájukon kívül csődbe ment ügyfeleken segíteni lehet.

hvg.hu: Egyesületük többször is kifogásolta, hogy egyes bankok reklámjai csábító gyorskölcsönökről, hiteleik átütemezéséről megtéveszthetik az embereket. Értek el eredményt?

L.M.: Többször fordultunk az érintett bankokhoz, és kifogásoltuk megtévesztő reklámjaikat. Annyit sikerült elérnünk, hogy leglényegesebb információk, így a kamatot, a kezelési költséget, a hitelbírálati díjat, az értékbecslési díjat, és lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját tartalmazó THM (teljes hiteldíj mutató) ne apró betűkkel szerepeljen a reklámjaikon. Egyebet nem. A bankok álláspontja ugyanis az, hogy hitelt felvenni nem kötelező, és a fogyasztói hitelek fedezet nélküli kihelyezése óriási kockázatot jelent a számukra, amit meg kell fizetni. Inkább arról van szó, hogy a bankok között nagy a versenyfutás az ügyfelekért, egymást túllicitálva könnyítik a hitelfelvételi kondíciókat, és a versengés a reklámkampányokban is tükröződik. A Gazdasági Versenyhivatal a napokban nyilvánosságra hozta, hogy a tisztességtelen verseny miatt mekkora pénzbüntetéseket rótt ki egyes bankokra. Nincsenek illúzióink, a büntetést mellényzsebükből kifizetik.

hvg.hu: Hogyan lehetne csökkenteni a magyar adósok kiszolgáltatottságát?

L.M.: A hiteleket senki sem törlesztheti helyettük. Azt viszont mindenképpen meg kellene akadályozni, hogy a kritikus helyzetbe került adósokkal foglalkozó önkormányzatok, illetve a bírósági végrehajtók környezetéből kerüljön ki az az üzleti kör, amely áron alul vásárolja fel az árverésre kerülő ingatlanokat. Magyarországon nem ritkaság, hogy az az ügyvédi iroda értékesíti az adós ingatlanát, amelyik üzleti kapcsolatban áll az adósságait behajtó pénzintézettel. Bár a nevek nem ugyanazok, egy kisebb városban mindenki tudja, ki jut hozzá potom áron, a becsléskor megállapított alacsony értéken az ingatlanokhoz. Ilyenkor a pénzintézet árverésre adja át az ingatlant, lakottan vagy lakatlanul, és erről az alacsony árról indul a licit. Ha kétszer nincs licitáló, harmadszor azé lesz a becsérték harminc százalékáért, aki jókor van ott, jó helyen. Gyakran magunk is meglepődünk, hogy egy ingatlanra kétszer akkora kölcsönt folyósított egy bank, mint amennyiért végül elkelt. Előfordult, hogy egy tízmilliós ingatlanra hétmillió „bebukott” kölcsönt adtak, de csak ötmillióért adták el. Ezután az ügyfél fedél nélkül maradt, nyakán még kétmillió tartozással. Hasonló a helyzet a gépkocsikkal is, amelyeket a pénzintézetek visszavesznek a részletekkel elmaradó adósoktól. A bankok nem ajánlják fel az elővásárlás jogát az ügyfélnek, és arra sincs lehetősége, hogy ő vigyen vevőt a gépkocsira. A gépjárművet elveszik, és megint csak egy „belső kör” szerzi meg, formailag jóval áron alul. Ez a „kényszerértékesítés”, sokszor nem fedezi a bank követelését, és a bank beperli az ügyfelet. Ugyanakkor nem mindig egyértelmű még a Bíróság előtt sem, hogy a gépjárművet valójában milyen összegért értékesítették.

hvg.hu: Miből tartja fenn magát azt egyesület?

L.M. : Civil szervezetként nem vagyunk kedvező anyagi helyzetben. Önkéntesekkel dolgozunk. A Nemzeti Civil Alap pályázatain veszünk részt, az így nyert összeg egy-két havi költségeinket fedezi.

Pelle János